ppp[[oopiobnkjnÉLmÁL,ÁÉ

láthatatlan vagyok
érintésre képtelen moholy
tengernyi sejtek közt 
keresgélve egyetlen illatot
a folyamatos távolság kényszere
épp csak emlékeznem enged
gondolattal vezérelve
üzenetet írok cetlire
hős cicaként alájuk rajzolom
fújtat és játékból lecsap
óvatosan
átkukucskálva a falakon
keresztül országokon
összekuporodva találom
alszik
odalibbenek
megérintem a homlokát
felszusszan
mint aki megrémült
nézem őt
majd az apró teraszon át
a tetők közt, észak felé
elrepülök
reggel nem érti
homlokán a halovány foltot
készülődik
és az idő könyörtelenül
lépeget tovább
esetlen, fémkarmos lábain