bdbdndnDDDdndndndd-g

akár csak egyetlen másodpercnyire tőlem
minden ismeretlen
ismerősöknél házat őrzök
körben zivatarfelhők
felhúzott térdekkel kutyát simogatok
emlékezni próbálok, vagy csak elrejtőzök?
láttalak, itt ültél szemben, farmeringben
arcodra sütött a lemenő nap
nem teszek fel kérdéseket a múltról
nem tudom mi az
az ég színére sem kérdeznék rá
csak láttamozom az elsuhanó időrácsokat
a legszomorúbb útról képzelgek jobb végeket
majd alszok, felébredek, kávét főzök
terepfutás a Daisy Nook-on át Oldham-ba
az éjszakai eső után az erdő sara öröm
a tölgyek levelei szép amőbák
visszaérek, zuhany
ordítások költöznek a hideg falakba
sétálok a kutyákkal, kakit gyűjtök, simogatok
nem tudom mi történik
néha percek vesznek el, majd mintha ott lennél újra
figyelem a fájdalmak jövés-menését, bólogatok
nem hatásvadászat miatt
pakolok, taxival délre
de ez lehet korábban volt
élek, így kell most már, elfogadni a savazott jelent 
üdvözlöm a kertet
a szerszámos bódé tetején lustálkodó macskát
vagy ez korábban történik majd?
az embereket apróságok kötik össze
jelek, kitalált nevek, rövid mesék
bármi lehet Apróságok borzalmas szerszámosládája
benne csavarok, madzagok, fogók, kések
képzelt túlélőládák
jó, igen, nem
kedvesség, vita, séta - bizarr keveredések
fémes íze van a szélnek
alvajáróként sodor át a maradék életen
nem látom át, de észlelem
ördögök olvasztanak képeket bárányfelhőkben
távolról simogatom a hajad
megint elalszok, de csak azért
felébredek, kávét főzök, takarítok
ez jelzi, hogy már holnap van
felkelek, kávét főzök 
magamra öltöm a bőrömet, beletöltöm magamat
megint edzés - a túlélés-terápia része
futás éjszaka
talán megkéselnek végre és elmúlik minden kérdésem
látlak
apró emberkék voltunk, grépfrút hajában ülve
én eveztem, te dünnyögtél
valamin nevettünk, átöleltél
katicák köröztek felettünk
elalszok felébredek alszok fel el fel fel
Hold, Nap, csillagok
akár csak egyetlen másodpercnyire előre
minden ismeretlen