sgfdhkshjkffhsjklgsghljkfghsdfkghsdfkjl

tenyerem rózsa árnya arcomon,
Takaróm, félig alábújva, széle ajkamon.
Nem látok, szorít a szemhéjam,
redőnyrésből simogat a fény, nem vakít,
Lengedeznék autók zajára,
felhúzom az ablakot, hallgat a párna.
Nem mondják a bogarak nevemet
megijedek, beállok a várakozók közé.
Ritmust szorít fogaim közé az óra,
Visszamosolyog a kukásokra,
migrént etet a látógömb peremén,
Legurulnék róla ha nem lennék gyáva,
A csendes földszint harmóniájába
Sünök és bogarak! Barátok! Este jövök.
Mellétek bújok a virágdobozban,
szunyókálunk ameddig engeditek

dfn,,dndfndfnn,na,fm.gm,.ns.,
dfmgns.,dmfng.,smdfng.
,smdfng.,msdnf.g,msndf.,gmnsd.f,
mgn.s,dmfng.s,mdfng.,msdfng.,
msdnf.g,msdfn.g,msndf.,gmnsdf.,
mgn és ha kijön a Hold, csücsörítve -
bogár szemetekre hullat egy krátert,
kacagva a koppanáson, keringőzünk,
jönnek a fülbemászók, baglyok,
róka pofám a szélgitárra hümmög,
halkabban mint a felhők susogása.
így élünk együtt minden éjjel
az álmok világának legszélén