bbbTmbbbbbligddd

Az emlékek magukkal beszélve
Egy szemen át nézik egymást
Karok és szájak nőnek össze
Majd szakadnak szét, tán örökre
Lopakodó valótalanságok zaja
Mérget éleszt, fokozatosan halad
Lépeget, közelít és makogva arat
Nem marad utána sok, apró nyomok
Lépések vissza, utánad és együtt
Követhetetlenül, sorban és káoszban
Mint sötétben lakó vak ruhamolyok
Pihenni képtelen, poros szárnyaik
Sután hangtalan verdesése, mely
Sebek jegét áttörve - felszisszennek
Keveset hagy nekik - talán illatot
Fogakat egy kiürült pohár száján
Poros tükröt, ujjnyomot egy nappali falán
Testek völgyeit elkopott matracon
Egy nevetést, könnyeket üres polcokon
Táncoló árnyak szürke, ölelkező ködét
Arcok távolodó fényeinek üvöltését
Titkot és titkodat, elmúlt napokat
Torkokra égett, elveszett hangokat.