nbtmkrtOP - bordal

Hejj, kevés vers szól az alkoholról!
Ihajjcsuhaj! Hujjuj! 
S amelyik mégis: dicsőíti a mérget!
A kábítószerek Aljaskirályát,
a szájbacsúszó, gyomorzabáló férget!
Mely ha beléd kerül:
szörnyeteggé tesz, kifordít, eltorzít
akkor is ha épp kedvesen nevetsz...
Elvesz tőled mindent amit lehet
Meggyilkol szerelmet, simogatást
Lassan, évekig csiklandozva - felszeletel
Majd
Rád szarik, leokád és közben röhög
Gyakran azt hazudja: szeret, szeresd hát te is!
Azt susogja: igyál, mert kreatív leszel!
Miközben az agysejtjeidből épp pacalt főz
boldogan a neuronok közé húgyozik
a kreativitásod pedig
alkoholgőzben neked tetsző majomszőr...
Mely másnap kukába repül...
A gondolatidból egy meztelen
Röhögő őrült képe lesz
Aki felváltva fingik és iszik ---
A falat nézve, erőszakosan üvölt
Majd bocsánatot kér és hazudik
Miközben lassan elbutul
Egyre és egyre ostobább lesz
Mondhatni kognitív szarrá változik
Kisujj-eltartva kézműves sört vedel
Tölgyfahordóban, gyémánt-ágyon
és arany tehénszaron érlelt háromezer éves
whiskey-t kortyol, amíg be nem rúg...
Utána már bármit letol...és csak dumál
Vagy büszke, vagy magába roskad
És nem tud róla, hogy alkoholfüggő,
ha szerencsés még csak félig komolyan...
sőt, azt is elhiszi...
"A megfázásra a pálinka a gyógyszer!"
"A vörösbor szerinte jót tesz és ezért kell...!"
"A sörben sok a vitamin és a sportolók is isszák!"
"Sőt, gyulladáscsökkentő!"
És nem érti
hogy ezek csupán újabb hazugságok...
Igazolni miért igyon ma is...
...és miközben röhög és vihog, okoskodik
az a Valaki
Aki hajdanán volt
Lassan elpusztul
És nyomtalanul lefolyik
Húgyos sliccén keresztül
Egy kocsma hófehér piszoárjába.