nhert83iebe-g

Zápor utáni iszapos reggel volt
hangtalanul remegtek a fák
az éj nedvétől csepegő lombok súlya alatt
 a falevelek mögött cinege bújt
szemei sötét körein át
mintha kulcslyukba bámultam volna -
vajon figyelt valaki a túlról?

A remegő csepp a csőrén vízcsepp lehetett
hiszen a madarak nem sírnak
vagy talán nem is madár volt?
Kapuk, zárak, reteszek mögött
a némaság tollkabátjába bújva
bevarrt buborékok falára tapadva
kiszakadt tüdők helyén fakadt pocsolyában
olyan sóhajok élnek, kik mindig idegenek?

A falnak dőltem, ő mozdulatlan volt
Az almafákra hűvös pára lengett
úgy éreztem lassan mennie kellett
ekkor kezeket formált szárnyaiból
mutatóujjaink összekoccantak
egymás körül köröztek, ki tudja
miért, mintha történt volna ilyen
végül
rám nézett
elfordult,
ellibegett
néztem utána
a kert csendben zokogott.