képek, betűk

Daniel Dennett egyik könyvének ma kellene megérkeznie, most februárban jelent meg "From Bacteria to Bach and Back: The Evolution of Minds" a címe, az emberi agy fejlődéséről szól, a neuronok hálózatba rendeződéséről és nyilván filozófiáról.

Még nem húztam el a redőnyt, hogy a megszokott időjárás ellenőrzésemen túllegyek. Nem mertem, mert félek, hogy eltűnt odakintről minden, ha kikukucskálok, lehet, hogy csak egy szürke csíkot látok majd, mert maga a mélység és a távalt is megsemmisült. Még szükségem van néhány percre, hogy elhiggyem, hogy talán mégse.

Alkalmasság valaminek a megtételére megértés nélkül, vagyis végül is olyan öntudatlanság, ahol a cselekvést nem követi folyamatos megértés - a fent említett könyv szerint az egész természetben ez az alap képesség, amivel minden élőlény rendelekzik.
Remélem, hogy mélyebbre is leás a könyv, mert bár ez igaz, de közel sem annyira újszerű elgondolás, hogy túl sokat agyaljak rajta. Nietzsche-től kezdve Richard Dawkins-ig eléggé sokan írtak már erről, persze - főleg Nietzsche teljesen más módon, sokkal öntudatlanabbul. A teljes komplexitás megértése szerintem még eléggé távoli, valószínűleg spekuláció lenne mindenféle találgatás.

Pénteken jött egy szakácskönyv is, vegán receptekkel..."street food" alcímmel, illetve ebbe a dobozba próbálták a marketingesek belerakni, ami egyébként nem baj, mert tényleg egyszerű és könnyen elkészithető ételek vannak benne. Én egyébként még soha nem készitettem egyetlen kaját sem pontosan ugyanúgy, ahogy a szakácskönyvben van, viszont imádom lapozgatni, ötleteket gyűjteni belőlük, azután csinálni valami mást.

Közben kinéztem az utcára, semmi nem változott, a szomszéd autója ugyanúgy van mint este volt, nincs szürke csík, élet van, két teljesen bebaszott részeg kalimpált az út túlsó felén, néha megálltak tanakodni, ismerős jelenet. Amikor ennyire részeg valaki, akkor még ilyenkor is képes azon gondolkodni, hogy vajon mi lehet még nyitva, hová lehetne még beülni és inni valamit.

Amúgy Nietzsche-re visszatérve...jó, hogy kereste az erkölcs-képmutatás páros mindenféle formáit és variációit, sok van belőlük, rég olvastam már tőle bármit is, mert egy ideje már ráuntam a huszadik századra, fáraszt minden ami huszadik századi, fáraszt az egész. Lehet, hogy ez hülyeség, de most ezt gondolom, valószinűleg amiatt, mert túl sok volt abban a században a gyilkolás, meg a hülyeség okozta természetrombolás. Jó, persze...abban azért nem vagyok biztos, hogy ez a mostani század nem fogja ezt túlszárnyalni, de ez kilóg a téma kereteiből, messzire vinne.

Most egy ideig elleszek azzal, hogy kitalálom az új formáimat és kódrendszeremet, amit majd az új műtermemben használok, lehet, hogy nem fog sikerülni, de ha meg se próbálom...jó lenne jobban összpontositani és kevesebbet csapongani ide-oda, talán majd...de ez személyes, meg megint az az irány ami most nem érdekel.

A két részeg közben eltűnt, remélem találtak még nyitva valami bárt valahol és reggelig eszméletlenre isszák magukat és ettől jobb lesz nekik valahol, jó ha jó bárkinek bárhol bármi, csak legyen jó. Megszólaltak a madarak, elsőként egy rigó, itt a hajnal, elmúlt az éjjel, megyek és boxolok, utána bicikli, majd irány a közeli park Mr. Camelottal a hős whipettel, aki tegnap egész délután a legyektől rettegett, elbújt előlük, kapdosott utánuk, mindezt rettegő arccal - jó sokat nevettem rajta. Kis hülye? Talán. Talán nem.