szárnyaiból napsugár szitált a játékházak tetőire.
Páraköd lapított a Moss Lane park laposaiban, az
ezüst színű, nedves fűben sötétzöld sávokat hagyott.
Kelet felől barackbőr-felhőt olvaszt rám a hajnal-fény,
fölöttem kékség, nem tudom meddig a kék és honnan vagyok én.
Az akarat lépéseket gyárt, a gyönyörködő csendben feküdne,
megsimítom a kutyám orrát, nem érti: neki csak a rohanás öröm.
Lehúnyva szemeim, körbefon a tegnap nyírt fű párolgása, az idő
engedi, hogy átszakadva titkain: gyerekként ballagjak egy másik helyen.
Hazafelé kőlábakkal tappogok, mély aknanyomokat pecsételek a fűbe
minden nehézkesség ellenére mosolyogva köszönök a létezés felé.
No comments:
Post a Comment