Tagadlak

A teliholdat félig megette egy felhő,
mintha selyem pólyában feküdne,
Emberek zuhannak ki a bejáratokból,
este pedig visszamásznak ketreceikbe.
Megöntöztem egy papír zsebkendőt,
friss bogáncsot hajtott szemgödrömbe.
Az üzlet előtt egy bevásárlás várt rám,
kértem, vegyen amit kell és ő megvette.
Délben Tahiban leszünk újra - te kopaszon,
egy teraszon ülünk majd a Dunát figyelve,
kermeszvörös ajkát ránk helyezi a nyár,
szúnyograjt hajt fölénk lágy ölét lengetve.
Majd részegen táncoltunk a nappaliban, 
egymás üresen keringőző ruháit ölelve.
Most aranyesők sárga szemei előtt sétálok,
ágaik közt szél ücsörög némán integetve,
A villamos sínek vájatát követve ballagok,
minden lépésnél más idő küszöbét átlépve.
Karóujjú koszosok közt állva a Déliben,
bűzös cigarettafüstöt fújtak helyedre.
Figyeltem ahogyan a némán hulló esőt
felissza a mocskos aszfalt repedezett bőre,
Fásult kísértetként bőröndöm húzva,
csak a tagadást érzem, mindenkit elfeledve.