az élet jobb

vannak fájdalmas betegségek,
vesztés, őrület, válság,
vannak közhelyesen végleges szerelmek
amit nem lehet megmagyarázni, 
bele szeretnénk halni
nem a fájdalomba, nem is a hiányba
az ilyen végzetben már nincs önzés
hiszen pont az énünk lett viseletes tőle.
az önképet taposták meg
elvékonyodott, esetleg felhasadt
s feladhatja, mint bármilyen szerv

néha azt gondoljuk nem megy tovább
nem akarunk túlélni
megértem, de mégis:
az élet soha nem lehet túlértékelt.
és mégis, olykor keletkeznek pontok
melyekre rásodródva
könnyebbnek érződik a mérlegen a lét
mint a halál
és ilyenkor a súlytalanabb alázuhan
a mérleg egyszerűen csak működik
és pontos?
vagy csal?
ahogyan szokta.
de ez csak egy állapot,
egy pont az időben.

sokféle dolgot mondanak bűnnek
pedig a valódi bűn ritkább mint gondolják
az embervilág kultúrái
saját fontosságuk nagy hódolói
az öngyilkosságot elítélik
gyávaságnak állítják be
kárhozattal fenyegetik
pedig eldobni az életet sem nem bűn
sem nem félelem
csak végtelenül felesleges és szomorú
mert ugyanolyan végleges
mint akármilyen halál

sokszor gondoltam már a halálra,
próbáltam mindent elolvasni 
a kivégzésekről, öngyilkosságról
módszerekről, tévhitekről
ijesztő és szívfacsaró az elmúlás
de a halálfélelem sajnos nem indok az életre
hiszen nap mint nap újra megteszik
és mégis, élni kellene
akármilyen is.
engem az idő győzött meg
az a kulcs: az idő - élet és halál ura
ha visszagondolok bármelyik pillanatra
amikor meg akartam halni, majd
átgondolom mennyi minden történt azóta
amit ha akkor eltűntem volna
nem élhettem volna át...
kár lenne értük.
az idő előre megy, sodródunk,
az élet horror, az emberek többsége hülye
de mégis akadnak jó beszélgetések
vannak szép pillanatok
és ne aggódj
a végén a halált
te is, én is megkapjuk,
de addig is legyünk
ameddig lehet.