Szürkeország

Szürkeország nem demokrácia,
Soha, egyetlen percig nem volt.
És talán is lesz soha. Érthetetlen
amikor valaki választani megy.
Szabadságot játszani? Kinek?
Feudalizmus, jobbágy-uraságra
ráhúzott nacionalista rétegek,
erre kicsivel később nyilasok,
majd Joszifnak tapsoló delejes
őrületként az államkapitalizmus
máza került - bőszen tapsolták,
de vége lett és jött a Csermanek
uralta dagonya, a kiváltságok
világa, a krumplileves hatalom,
amit szürke fogsorral vigyorogva
felülírt a rendszerváltásnak
elnevezett - az előző mocsarak
haszonélvezői által kiélvezett
vadkapitalista alom. Melyben 
egyik-napról a másikra elhitték
hogy igen: az már demokrácia.
Pedig csak káosz volt, melyből
létrejött az a jobbágy-proletár
-nyilas-dzsentri izé, amit polgárnak
nevez ez a végtelenített bidé.
Rájuk épül a jelenleg itt keringő
mindenevő Szürkebolygó deleje,
melyben a kapzsiság az érték,
a feudalizmus a fő hierarchia,
a legfenségesebb hűbérúr pedig
egy még meg nem koronázott
király életre kelt, beszélni képes
bamba zsebe, aki csak eszik,
szürcsöl és parancsra növekszik.
Itt a nacionalizmus és a nyilasok,
Rákosi kegyetlen propagandája,
Kádár népieskedő dagonyája,
mind egyszerű, de máig vágyott,
eladható politikai termékek, 
minden mindennel összefolyva,
milliók akaratának őrült-háza,
melynek tükrei előtt ékszernek
látja saját felpüffedt, beteg testét
ez a szomorú Egyentákolmány.
Itt a Szürkeség Hizlalda, mely
folyton zabálva, színtelenre nyal
mindent, álmából kelve is képes
maró enzimet fújni ha színeket
szimatol - nem marad folt sehol.
S ezután? Ha ennek vége? Ó!
Rendben megérkezik majd
az új tekintélyuralmi variáció,
ha folytatja a szín-mentességet,
ahhoz is tapsol majd a többség,
mert a szürkék közt a szentség
a minden színt elfedő szürkeség.