zsinóron himbálja őket a sok ábránd.
Mint egy hibás cipőtalp - elfeküdnék
a zebrán - hó, vatta? Minden lénynek
járna a szabadság, hajlék, ahol lehet
és nem kell megfelelnie. Mégse jut.
Ki bírja ezt? Vagy hogyan lehetséges
felfogni, azután végül semmibe venni
az időt, igen - a kérlelhetetlen darálót,
és ahogyan csinálja: szűretlenül halk,
rémisztő kegyetlenséggel mar, harap
ameddig csak létezel nem bír leállni,
a végén pedig nem is érzékeli a léted,
hogy voltál - nem tud felőled semmit,
csak előre hömpölyög, egy ritmusra,
ugyanolyan mint amikor megszülettél,
mintha nem is léteztél volna, te meg
a két pont közt annyi mindent hittél,
amiből a végén szánalmas vicc lesz,
akárki voltál, ugyanaz történik veled.
Isten és a túlvilág helyett csak véged,
kikapcsolsz mint egy ócska mosógép.
ameddig csak létezel nem bír leállni,
a végén pedig nem is érzékeli a léted,
hogy voltál - nem tud felőled semmit,
csak előre hömpölyög, egy ritmusra,
ugyanolyan mint amikor megszülettél,
mintha nem is léteztél volna, te meg
a két pont közt annyi mindent hittél,
amiből a végén szánalmas vicc lesz,
akárki voltál, ugyanaz történik veled.
Isten és a túlvilág helyett csak véged,
kikapcsolsz mint egy ócska mosógép.
No comments:
Post a Comment