erwergfdgsdfgs
lógok egy ágon dúdolom a virágzást,
jó így, helyed a hangtalanban, összevont szemöldökkel
magad virágozni, látsz mindent amit kellett volna,
amit kellene és többé már nem. A gesztenyék
elvirágoztak, holnap pipacs leszel, kármin estélyidben
ringat a szél, legott ájtatos nógatások közt parlaggá
szelídülsz, céltalanul kapod a fényt, az esőt és a méheket,
oly körmönfont az a sok milliónyi szabály,
melyek magukról bár semmit nem tudnak, mégis
rajtuk múlik minden - és szabálynak csak mi látjuk,
ami önmaga előtt semmi, csak van.
No comments:
Post a Comment