képek, betűk

BLkjrh32423GgKL4edffej,cxnv,mngjl

Vasárnap reggel - a vadgalambok a varjakkal zajolnak,
a néptelen utcákban a hűvösség folyamként kanyarog,
azt mondtad: hozol kabátot, a hófehéret, amit 
néhány hónapja kidobtál. A kijáratnál : rítusok,
megnézted magad az ajtó üvegében - vártalak,
majd

nyakamba ültél, kedvesen megsarkantyúzva:
a golfpályák felé ügettünk,
néhány tegnapról maradt hányást át kellett ugranunk,
közben
körmöddel a hajamba írsz, s halkan kérdezed:
el tudom-e olvasni?
Hümmögve mondtam: egy lány neve,
sóhajodból hallom - úgy lehetett. Gyorsítok,
combjaiddal jobban szorítasz, hűs
tenyereddel nyugtatsz,
néhol megállunk csigát, s fehérre ázott földigilisztát menteni,
pocsolyából
át a fűbe, szegények
ily korai dolgukként
a május végi reményt kereshették.
Sétálunk, egészen a csend széléig,
ha kéred távolabbra, s ha nem jönnénk vissza,
reméltem: hoztad a szép esernyődet, a tollashoz az ütőket,
kulacsodba vizet,
nálam itt a szendvics,
nálad a szalvéták,
egy hajdan volt kamilláshoz érve,
túl könnyű lett lépnem,
s nem jött több válasz
megigazítanálak a hátamon,
de már nem voltál ott, keresve forogtam,
nem találtalak,
én sem voltam,
álomból emlék fájdalomként
szelek szövődtek össze,
s így kutatták egymást a vágyak,
vissza-vissza térve:
hátha újra ott lesz a másik,
játszani kicsit,
vagy táncolni hosszan,
nevetve, pörögve.