kjfghfdjkghsdfgsdfg sdfgsd nfgsdnfgb,mdshfg.kjsh

Az általánosság és a mozgó zebracsíkos nappalok
hasonlóan csalnak
vonalaik közül patkányfejek ragyognak elő
fogaik már rég kihullottak, nevetés közben gőzölögnek
akár a hajnali pára nyáron a tó felett,
körbenő a saját testem
oly vidám a hanyatlás,
hétköznapi búsrothadásként kiélvezem,
a kor szabálya a fogyasztás,
ocsmány és szükségtelen dolgok beszerzése - maradék terápiaként 
te magam vagyok a patkányod, Künt
zuhog
az esőcseppek vékonyak akár a spárga,
bemélyednek a bőrbe
reszelik a húst, lötyög a pofádon - Isten 
poháralátétre skiccelt vigyora szingularitás,
nullával osztották az életet,
az örömhír sugárzik,
körötte ostobák milliárdjai körökbe gyűlve ringatóznak,
épp megváltódnak, 
úgy élvezik! kánonban zeng a "miénk az egész" , 
a világ megdögölhet, ledér tündérbőrén vércsíkok,
felettük uraik
alaptalanul félő egzisztenciák kövér combjaival,
rezgő, remegő hájjal és tokával,
ezek maradnak,
az ön-menedzsment és a pénz mentén
minden fotón vigyor,
egy újabb propaganda,
örökletes, komorlatos - kristályként áttetsző ürülék,
a jó öreg büszkeséggel ölelkezve,
permanens összeomló állapotban lévő világ,
a rideg neurózisod magánya,
melyet végül összekeversz az öntudattal,
spirituális idióták, kritikus gondolkodást aprító kapafogai
kielégíthetetlen darálóként, felszecskázzák a megértést, nevetsz
szép és szebb, mennyire élethűen lépkedsz alatta
mintha léteznél,
levegőt veszel, arcodat kispárnának használod,
hűvös a szőnyeg,
a nyitott ablakon át téged szívnak fel odakintről,
a sötétben termék léted felett pityeregsz,
eladó vagy,
mégis - igazán senkinek nem kellesz,
üres tekintetedből
az aznapi mocsok fájdalma szivárog,
de lefeded.