kjhk.jhe.kjheqwrtlkjqhtékjqrehtlkwjerhtlkjwherttkwljhrtlkjwh

legfőképpen brutális, komposztálva vagyunk
panaszkodsz - egek hasonlatosan a tengerhez
elérhetetlen álomként egy előző világ legszélén
lecsorogsz a valóságról te hasznavehetetlen festék
mely az "én"
stresszeink kitáncolatlan mérgei
háború helyett szeretniük kellene? dehogy. de hogy?!
nem nagyon maradt átgondolni való
bármit teszel, akárhogyan igyekszel, próbálkozz!
megteszed, szeretsz, építeni akarnál
minek?
elég ha rossz helyre születtél
vagy egy random felpattanó kő
ez itt egy világnyi-méretű elmegyógyintézet
elég ha valaki nem szeret
vagy ha senki...
ha túl sokan...
ha nem tetszel egy rendszernek
vagy ha nem vagy piacképes
akármi - véged, elmúlsz, nyomtalanul mint tegnapi ritmus
egy csettintés után, elpárologsz
hasonlatosan a gőzhöz a teaforraló pipájából, vigasztalanul
"értékelj minden ezredmásodpercet"
önmagamnak tanács - kis féreg, akarattal megátkozva
jelzem: szimbolika ---: kit érdekel?
képzeld, a negyvenes évek elejére magad
vagy a kilencvenesekbe
a hatvanas évek hippiszagú közepébe
mondjuk, még tudsz szöveget értelmezni
meg papíron egyenletet oldani
és?
micsoda ősember -? élvezetlenül a porondon
kielégületlenül, önváddal a nyakadban horgolt::::
szövet, kötélnek tűnik --- sikoly, jó lenne?
csak feloldódni, mint kilépni, kikaparhatatlanul
kertészkednél, de nincs pénzed kertre
ölelnél, de marad a maszturbáció
úgy élsz: vigyorogsz a céges profilodról...
bejársz, kijársz, felállsz, leülsz
csak a fogsorod csillogjon
kedvenc-márkájú ruhádban billegsz
"csak fizessenek!"
elporlaszthatatlanul, felmorzsolhatatlanul
lecsapolhatatlanul, szétbaszhatatlanul
erős leszel ma is, mint a hószárnyával jeget verdeső lepke
egy könnyező brachiosaurus a meteorbecsapódás előtt
vérünk magunkra csepeg, azt hiszed elkezdődött a vég?
csak mert bombáznak? mert rakétáznak?
nevetek --- az emberi penész a bolygón
maga a folyamatos vég, dekadenciák sorozata
a permanens válságok szövedékes okádéka
ha a római birodalomban írnám mindezt
ugyanez lenne, mert köpedék a csőcselék
a sokaságok uralma az értelem felett
a húsban létezés rémálma
embernek lenni szörnyű
az életben maradás törvénye szörnyeket kreál
a szülők meg szorgosan hozzáteszik a magukét
elmebetegeket hagyva örökül
ízlés szerint: valaki nárcisztikus, a másik neurotikus
ilyen, amolyan
egyetlen reményem ha kilépsz-ek
önismereti kíméletlenséged őszintesége, egy könnycseppbe tömörítve
szótlanul
ki-kell-lépni-ki-kell-ki
pszeudo-őrült leszel a valódi őrültek közt, fosztott akarattal
otthagyni
a válságok sorozatát, a háborúk füzérét
a kizsákmányolás, igazságtalanság láncolatait
embernek lenni undorító szerep
a leghálátlanabb az állatkertben
az értelem csődjének himnusza, mely legfőképpen fegyverünk
tépnek, lopnak, hazudnak, gyilkolnak vele
néhányan építenek, számolnak
nevetségesek....?
te pedig folyamatosan távolodva: integetsz
és reméled, lesz egy pont
ahol sok-sok fény vár
hófehér, tündöklő
mindenütt könyvek, szerteszét dűlők, rajtuk kertek
szerelem
nevetés
vicceket mesélnek...
közben röhögsz magadon, ma reggel is.
ó, szerencsétlen!