uziuhéouhéojhéjk 9798zi

nyolc fal négy helyett, tizenkilenc árnyék
szögletes sárkányfejek öntözik a szőnyeget
lomha pislogás, integetni feléd
kis ruhád, mosoly
lőréseink mögül, egymást figyelve
mint Abramović és Ulay nyilazós fotóján
az régebben annyia tetszett
másképpen értetted
bizalomnak tűnt a felajzott íj
most elengedik, sőt sorozatban lövik
szerelem helyett aranyozott állkapcsú dúvadak
egymást ölve, a másik könnyein átlépve
tépni megértés helyett, ülve alszol el
mint akibe emésztőnedvet fecskendezett egy pók
óriás rágóival átölel 
a konyha márvány mintázata röhögő
pöfékelő szájakat növeszt hamuszínű bőrére
képzeletbeli pici poklok bejáratai
neked illegetik magukat
feketében virágzó bizarr rét
mely felet a pára
képzeletbeli gyereked hullája
légszomj, nincs pszichéd
üres befőttesüveg vagy
milliméteresre zsugorodva
valami szépet akarsz találni - egy színt, illatot
kapaszkodónak, marasztalónak
hogy ne akarj elpusztulni
de nem érted miért ne és minek
hiszen a jelen és a múlt
már megtörtént