df,mns.fd,mgn.f,n., kl,

hogy felgöngyölítsük, kezünkben
ugyanazt a feledést fektetve - lélegzek
lassan, hogy tudjak mesélni neked
hivatalos hangnemben, kicsit ijedten
köszönnél, kezet fognánk
attól tartanék láthatalan vagyok
majd protokollok nélkül
megölelnélek, megsimogatnálak
különös tekintettel a hátad hajlatára
álmatlan bámulás
a hideg levegő már füstszagú
hallani a lehulló faleveleket
évszakváltások, mintha a világ rendjét
erőszakkal az arcomba préselnék
szerte-szakadunk, szétporladva
napok sorozatai, illetőlegesen, alulírottan
láttalak
fehér kötött sapkában
a legtöbb értelmes gondolat végén
a mondatvégi jel te vagy
de az álmokból is távozni kell
nem maradhatnak
üres, részvéttelen dolgainkkal
lezárják a kijáratokat
idegenek leszünk, bárkik
és akárkik, néhány betűt,
képet őrizve
titokban