mrj48764hrrkrjherlkq

egyformák a házak és az autók
az emberek öltözéke és a mozgásuk
egyformák a járdák, utak és a szabályok
nem akartam ezzel semmit mondani
jó ha minden ilyen
unalmas, szürke, kiszámítható
könnyebb otthagyni, kilépni
hiszen a veszteség is egyforma
nulla mindenütt, pedig nem kellene
szerencsétlen világ, te meg a pötty
valahol a masszában, ki tudja hol?
zselés cukorka agancsokra tűzve
fekete pipacsok a hómezőkön
valahol ott laksz, néha látlak
ha óvodák mellett sétálok el
ott állsz és kezeket markolsz
meg, meg és megint eltűnsz
ugyanolyan az időjárás is
napos, esős, szeles és körbe
meg azok is egyformák akik
ezekről beszélnek, ki tudja miért?
mintha változtatna valamin
a vicsorgó majmok egymást ölik,
kihasználják, rakétázzák, erőszakolják
tudod miért, de nem érdekel
híreket olvasni mazochizmus
mintha álló szöget tennél a nyelved alá
és rácsapnál a fejtetődre...
színeket keres a szemed
valami apró, színes lepkét
vagy egy szivárványos gyíkot
hátha kitakarják ezt a borzalmat
a sok akaratos, őrült embert
ezeket, meg azokat, ugyanúgy
csak ne kelljen szebbet hazudni
a valónál - elég találni, keveset, igen
hagyjuk: egyforma minden...
a háttérzajok, a járókelők
a szomszédok zörejei és az óra,
az ürességet feladatokkal töltik meg
javakkal fedik le, családot tesznek rá
csak, hogy ki legyen takarva az idő
persze nem sikerül elnyomni
a mozgás győz: mi veszítünk