cm,nnb,fdmngbsf,.mngbs,dfmngb,smfngbs,mdnfbg,msnfbdg,msnfbg,mnsbdf

embereket vagy jelenségeket elviselni?
eldöntendő kérdések felhasadt szélein.
a mosógép dörmög, néha dobbant a hasával,
mindennek nevet adtál,
neki vajon milyet szánnál?
kellemes nap.
a kinti zajok hatástalan mérgek,
zúgóként ömlik át önmagán az élet,
cseppfolyóssá válik tőle a látvány,
ismerős árnyakkal behintett - híg kátrány.
az emlékek töredékei,
a hétköznapi enyészet,
képeink lassú eróziója.
eltűntünk, helyünkön lyukak 
bútoraink lenyomatai.
sétáink behegedő útvonalai,
semmi.
képek mögött újabb képek,
az egyiken épp a redőnyt húzom,
figyelsz, "végre süt a nap" - mondom,
ezernyi elmosódott réteg,
mint állarc mögött állarc.
elég ha valahol létezel,
s bár többé nem látszódunk nappal,
de éjszaka, egymást kutatva,
amíg álmodni tudok - előjövünk.
ez itt, hálózsákja hidegéből
szakaszokra osztódott dalok ütemeit
hallgatva,
az ájulásra vár, hogy
csenddel beburkoltan,
a napnak vége legyen.