.wn93rohpwdlsnsenkinek nem hallgató fülelő sz

Nélküled fogynak el napok,
vontatottan haladnak valamerre,
mindenből maradt -  ezt az egészet
megértenem lehetetlennek tűnik,
életterem szűkös házikójában
az Akármi történik, van és múlik
nincs tudása, gonoszsága, célja -
nem azért nem ért mert nem figyel,
fogalma sincs létezésemről,
a sajátjáról, tiédről, a mai napról,
ahogyan a "tud"-ról, "ért"-ről sem.
Felriasztó szépséges éjszakai máz.
Tenyérpárnák szemüregre tapadva,
kora nyárt olvasztanak ki a falakból,
a legtöbb bajom váratlan és véletlen,
annyit sem jelentek mint az a féreg
mely én vagyok, ha vagyok - fabogár,
porszem, utcai kukába gyűrt szemét,
kongó rézember, Mi magában él,
mégis mentené nevetséges életét,
kinek a szél dúdol altatót odakintről
és ez még több mint amire vágyott,
képzelgése szerint: még életben van,
nevetséges tervei közt lapozgatva, Már
nem létező dolgok közt járó felesleg.