JKL4639MN-23

Semmi nem történhet meg túl sokszor
elfogy az idő, végei nyitott sebekként
bemutatószobák műanyag kalickákkal
bolygókkal, holdjaikkal, életképeinkkel
megfogtam az egyiket, kettészakítottam
mint a gyurmát
a rácsokon túlról
kinevetnek, hallom, hallom, rossz
hasadva élek
mint amikor a nagymamám megbolondult
olyanokhoz beszélek akik már nincsenek
úgy teszek mintha ott lennének
mégsem ismerek fel senkit
az életcélom, hogy ritmusra pislogjak
a sarkaknak mosolyogjak
így járnak a bolondok, Azok
akik alkalmatlanná váltak az életre
képtelenek elfogadhatónak nevezni
az ürességet, elidegenedést
hibáik megváltoztathatatlan
következményeit,
gyenge, ijedt és fáradt vagyok
az általános horrortól, 
persze, el lehetne fogadni a világot
részt lehetne venni a majomhordák küzdelmeiben
főemlős pszichológusokat is lehet látogatni
ők újra megtaníthatják hogyan kell hazudni
de nem akarom
beteg akarok lenni
a magány elkerülhetetlen
belső mesémben
a pénz jelentősége a klotyópapíréhoz hasonló
a kitalált Istenek, teremtéstörténetek rossz viccek
a felsőbbrendűségi okfejtések kukában
az országok nem léteznek
az emberek többségükben borzalmasak
optimizmusról, fejlődésről elmélkednek, Majd
másnap cégekben, politikában, iskolákban hazudoznak
pénzért
kapzsi, gusztustalan folyamatokat támogatva pusztítanak
pénzért
milliárdnyi aktív résztvevő adja össze ezt a horrort
én alszok, lehetőleg ébren
magamban beszélek, folyamatosan rossz a kedvem
jelentéktelenségem felszabadít, Egyedül
a korszakok lépcsőfok mivolta vigasztal
hivatásos őrültként élek
mentségemül szóljon: nem kell mentség
gumiszobámban a könnyek
a fájdalom valódiak
póz-mentesség
nincs színpad, közösségi média, kamera és marketing
nem tettetem magam erősnek
nincsenek válaszaim
igen, megőrültem
nem vagyok rá büszke
de nem akarok pénzért hazudozni
és ez megnyugtató