JH:?MN:?MN_?M:N_?:MN:?MN34kbj4hoá

csepeg a falból a saját türkizkék nyálad
ki tudja honnan tölthették bele, oda, kicsodák
támolyog a képzeletben gyűlölt éjszakai hotelszoba
Gogaborn és Hapci, egymással karonrollereznek
Istenke föléjük guggol, nyög, köhög és rájuk nevetve
szarcsapását mér - őzek őznek fokozatosan felágaskodva...
hagyjuk...a munkakirándulások, céges események mocska
tudod, hogy hazudnak, de már nem zavar, megszoktad
"senkinek nem szabadna meghalnia" - közli fogát piszkálva
"visszatérünk a bevált módszerekhez" folytatja
"veszünk egy jégcsákányt és Trockijnak adjuk" - suttogja
"miért neki? mert gyűjti őket?" - kérdezi gúnyosan
a lassan induló élet magát kergeti a körforgalmakban
"Edinburgh biztonságos éjjeli futáshoz?" - mondta az überes
"térképet kellene tervezni, nehogy elaludj" - gondolja Ez
"tegnap láttam azt a hotelt ahol voltunk" - morogja Az
odakint a kora nyár, mintha magára találna
"Láttam azt a hotelt is, ahol két év szálltunk meg" - sírja
suttogva: ajándékot ad, elküldi Esőt a tengerhez
amíg ott lesz, nem láthat - menekülj! 
könnyeit csípőjére kötve, húzza maga után
idegenül idegenek közt
idegenben idegenkedve, félig sem érezve semmit
bal veséjét a kukába dobja, zálogul a levegőért
"jobb lesz!",
"egyszer majd biztosan"
"vagy kétszer"
"az alváshiány szóvicce?" - mosolyog magában
menjünk, fussunk, keresztül mindenen, rideg, sötét
játszótereken, kopasz szellemeknek integetve
némán vibráló fejlámpafényben, fókát hallucinálva
az éjszakai taxisok pofája helyére, reménykedve
abban, hogy megkéselnének, és akkor végre vége
figyelnéd a visszaszámlálást mígnem megtörténne
ami még korábban soha: örökké végleges kikapcs
sötét, bársonyon való alvás,
további fájdalmak nélkül
letisztulva
békét pipázva véres útlevelet örökül hagyva
a hivataloknak
"nekik adom ezt, meg az egészet, csak úgy egyszerűen"
"indulj és kussolj!"
- mondja az egyik futócipő összevont szemöldökkel
rendben, legyen hát: Ez
meg egy "bazmeg"