f,dmsnf HHHHHHHHHH Két hét Musztáziábanm,nmnbmnmnbmnb,mn,mnb,mn

Kánikulában megolvadt helyi törzsvezetők szent üzenetei
Gondoskodnak róluk, megoldják
Lesz befektető, igazságosság, szabadság
Rólunk szóló halálpamfeltek
Egy előző évszázad véres szivacsából
A milliomodik kopjafa előtt vinnyognak
Ideológiát présel az értelmiségi habcsókokból
Királyi palástot húz a helyi döbrögi esőkabát helyett
A szellemi "elit" tolja a propagandát: sikerülni fog!
Szabadság, jobb-lét, győzelem, igazságosság
Most, pont most, ebben az évben - sikerül!
Isten földreszállása Kishungyebigénél, Onnan
Habókmalomkő felé indul, Csíkfingszekér a célja
Beszélni szeretne egy ősi csipkebokorból
Az őrült nép kezét összetéve hallgatja, S ha vége?
Mulatós haknira rázza hajnalig, Kedvenc falunaposaik
Tuc-tuc meg a dűdűhegedű vidámkesernyés zsoltárait üvöltik
A helyi - tokájában világverő törzsfő, Polgármesternek
gúnyolt klónja pénztortát eszik aranyszegélyű vályúból
Körötte éhes törpék ugrálnak: tanár, orvos, művész - egyéb értelmiségiek
Versengve másznak felé
Ha kakil - potyadékát pöfögő lyuka alá állnak
Hamm, hamm, Nyimm-nyamm - lelkes jobbágyproletárok
Szörcsög a mohóság, lelkülete a hangutánzás
Termeli a csokét a sok kisebb-közepesebb óriás
Aki kilóg? Kussolhat vagy nyugat felé menekülhet
Tízből egy - a szokásos elüldözendő, ellenségképnek való...
A helyi vezérek huszonhét órát dolgoznak naponta
Az ispánok és párttitkárok huszonnyolcat is bírnak
A népért, hazáért, isten nevében
A legfőbb pedig? A Várvarangy sosem alszik
Harminc órát is talpal az igazmondó Szent Szotyola
Mint egy Krőzus - dolgozik a jóért, Óriásokkal küzdve
Szerény, egyszerű - logikája a népművészet, Főleg
A papírpénzen lévő grafikát imádja
Mert olyan míves - azzal csutakoltatja oldalát
Közben gombnyomásra sír, harcol, szeret
A legjobb színész a levajazott válogatáson
Békét, boldogságot, védelmet sugároz
És ez ismétlődik - újra meg újra, Rossz lemezként
Recsegi ugyanazt az unalmas hopcizenét, Rappelve
Melyet akárhogyan forgatnak: ugyanazt tuctucolva
Unalmat spriccel a forró éjszakában rezgő táj fölé
És az ablakon a mű-népiesen magát
Kokasnak hívó kukas bekokorékol
Azt mondja ne törődjek ezzel. Aludjak-e inkább-eee
"Szagújam a ganédombot a júniusi éjben"
Mert ez a jobbágyhorrorshow itt
Változni nem fog.