JL:HKJÉLKjfn,mre hwalkan rág ddjd fura van

a kialvatlanság kiskanalat markol,
közelebb lép, nincs arca, füstmaszat a feje
ujjai sincsenek, de van keze - térdével a falhoz szorít
kezdi kiműteni a szemgolyóimat, türelmesen várok
nem ellenkezek, nem is érzem, látom kívülről
mindkét lyukból piros víz spriccel - szökőkút lennék?
sózott pisztáciát kínálgat az állólámpa, cselekvő őrület
egyedül vagyok a szörnyekkel, Úgy sejtem, sejtem, sejtem, sejtem
te a bal oldali válaszfalban laksz, onnan gondolsz ki rám
megszoktam, hogy ez sem igaz, meg hogy, hogy semmi nem az
pici göröngyökből hazugságok, ebből van ez a szépség
amit az egyik törpém Világháza Szaróceánnak hív, hív
képzelgésekről képzelgésekre ugrálva, Haladok
álmosan is gyönyörű tavirózsákon, ott kell lenned valahol, Bújsz
megtapogatom a falat, hideg a vakolat
igazinak tűnök, elhitetheteetetemtem magammal: Élek, Élek, Élek, Élek, Élek
a közelben járhatnak a Satufejű Patkánykirályok
nem tudom micsodák Ők, látatlanul is feléjük biccentek, Sőt
szalutálok a sötétség felé is, hogy semmi rossz ne történjen
"alig akadhat baj" ahhoz fel kellene támadnod, Állati
vagy ez az éberség? nem tudhatom, megtiltottam, hogy tudjam
eseménytelenség, színes esőcseppeket színez újra újra
áttetsző egérfarkincák, lesmirglizik a homlokomat 
valahol péntek-buli zakatol - a közeli utcákban sok a diáklakás
a manchesteri egyetemen tanulják a jövő lerombolását
kiélvezik a dekadenciát, az exponenciális rothadás kreatív energiáit
tudom, ott vagy a falban, kaparsz belülről
visszakocogok, eljátszod a boci-boci-tarkát, Félve ülök itt
üvöltenek a leeresztett színes redőnyök
elindulnak felém, nem tudom ez igazi-e
máshol szeretnék lenni, valahol a múltban
ha kérhetném, egy boldog, működőképes pontján
ahol elvehetem a tenyereimet az arcom elől
és nem okádok a látványomtól - "ohh, de nincs mazsolázás, cukormackó!"
az van ami Itt, ez a komoran gargalizáló rossz-szagú kialvatlanság
mely kiskanalat markol, vagy éppen kést ránt
szúr, kanalaz és kerget, nem fáj, nem bánt
azt mondja "csak játszok, játssz velem te is!
halálos fenyegetésest, paranoiásost, depressziósdit!"
hagyom őt, inkább újra és újra kopogok neked
lejött a bőr a bütykeimről, de csak verem a falakat, Minek?
egyszer válaszoltál is
morzéval kopogtatva: ".--- ---. .-.. / ...- .- --. -.-- --- -.- -.-.--"
"Jól vagyok!" leszerelem az arcomat
rágóimmal megbontom a falat
mögötte újabb fal, majd újabbak, újabbak
végtelennek tűnő sorokban, talán elaludhattam közben
álmosan ébredve ugyanaz a szoba, bontatlan a fal
a falból dörömbül valaki, visszakocogok, a szőnyegen egy kiskanál
majd fordul a lakás, lepottyanok alulra,
a kialvatlanság közelebb lép, ujj-nélküli kezei közt kiskanalat markol
nevetni kezdek - a mutatóujjaimat a szemeimbe döföm, Tépek
átnyújtom Neki a két golyót, látom örül, Boldog vagyok
mintha meg is hatódott volna ettől a gesztustól
örülök, hogy valakin segíthettem
ejli23léekj2él3kej2él3kej0áélk34jé3lktjél34ktj2é3l4k5jé2l3k4j5
ekfh oskin odakint esik, mert hallom az ereszt
bbn