ügy 847366920000717. rögzített folyamodvány XXIIIMC

kiegészítő üresség kitöltése esős napokkal
legkülönfélébb céltalan dolgok rázogatása
egymást követő felvonások - mind ugyanannak tűnnek
kiállnak a szereplők és vigyorognak
majd sorban mindegyik mond valami hazugságot
valami ébren tart
kényelmesen elhelyezkedik bennem 
nekünk sikerülhet, ugye Párna? Kedves Paplan?
az Union canal felett
albatroszok szondázzák a zsákmánynak valót
szárnyvégeiken lámpások
repülő emberek madárjelmezben
durva alakjuk mindenre éhes gépezetet rejt
lecsap ha gyengébbnek tűnőt lát
de közben a menekülésre is van terve
félhomályban ülök, ez még már még már még mindig a hotel?
rozoga vízforralóval - Ócska Inn
gondosan kimért ugyanolyan kosszal
nem nyúlok hozzá, okádék? meg amúgy is...
zajok válaszfalak mögött bújó, fészkelődő árnyékoktól,
részeg visongás - tudom, tipikus 
reptéri hotel, ganémágnes
a homályból békéltetően bámulnak a sáskafejű táskáim
galandféreget mintázó zoknigombócok
prédikál a ceruzaelemre feszítetett fejlámpám
kidagadnak az erek az alakromon, akkor még élek?
az inszomnia megszokott tompa agyverése, AZ
"álmos vagy, de nem bírsz aludni" - közhelye
forgás ide-oda, menekülés a reflux elől
segítséget kívánna, de csupán közönyt kaphat
ráadásul megszólít ha figyelsz rá, ez mi? ijesztő?
szörnyetegek ugyan nincsenek
de a képzelet rosszabra képes náluk
"itt kudarc lészen majd" - mondja régieskedően
megpöckölöm, pörög a tengelye körül
majd beledől a hotelszoba baktériumokkal, gombákkal,
testnedvekkel telt szőnyegébe
"felkészül a futásra, masszírozza a combjait" - panaszkodja
"az éjszakai hosszútáv-futók barátsága a fájdalommal" - folytatja
"olyasmi, ami elkerülhetetlen ha nem akarsz felsülni" - simogatja a vádliját
"egy szöges ágy a rét közepén, korbács mellette" - neveti
"Magadtól fekszel rá és te fogod a korbácsot is" - súgja
ma nincs Hold
a felhők villákat és baltákat rejtegettek a hátuk mögött 
amikor előmerészkedett agyonverték
a vére neonfehér fényként csorgott a közeli villamosmegálló kátránypapírjára
várja, hogy valaki letörölgesse
talán évezredekig, de az időt nem ismeri
az csupán az emberek agybaja, fizetőeszköz a mulandóságnak
komédiává változik a rémületed tőle?
nemsokára indulásra készen
fejlámpád fényében saját árnyékaidat várod
nincs oka annak miért csinálod
a felszabaduló és lecsengő dolgok nem érdekelnek
a stresszoldás, az "örömhormon" hülyéknek való mese
a sötétet nem élvezed, nem is féled - gyanús vagy?
félsz, iszkolsz, szimatolsz és észlelsz
A fájdalmat hátratolod - Nincs. Vicsorogsz a fényekre
írni, mesélni a futásról lehetetlen
mert az első valós lépés nevetségessé teszi
a valóságban, amikor elindulsz megszűnik a képzelgés
egyedül vagy, az lesz amire képes vagy
nincs duma, pofázás, handabnda
minden tervet megsemmisíthet egy rossz mozdulat
nincs sírás
mert a dehidratáció miatt nincsenek könnyeid
te vagy, azután nem vagy, majd megint te vagy
az arcodon a só, a szenvedő veséid zselés húgya
egy sötétből induló támadástól való félelem
szerelőaknába zuhanás lehetősége
fáradtság, feladás és a gyötrelemmel szembeni megadás
egyedül vagy és érzed is - talán ez a legjobb benne?
"kussolj, ne ábrándozz, figyelj és csináld" - mondja
lebontja a hazugságokat
odafent elhalkultak a részegek
nem dobognak, elaludtak, te rakodsz, zoknit választasz
vizet töltesz a kulacsokba - az arcodból fokozatosan rókapofa lesz
mire eljön az indulás már nem te vagy az
ki tudja ki az a gépróka
megtagadja önmagát és a csendek
gyönyörű láncolataiban lépkedve
nem tudja mi lesz
de azért az ismeretlen semmiért mindent megtesz