nfmfmfmBA szemetünkre JJofdnemlékeztető lksdfmas,dmn

elvesztünk, emberfélének maradva
fejfájással ébred a nap, tárgyakon lógva 
arany kapaszkodókban bizakodva
szerepek mögött, magunk magunkban
hátrafeszült lendület közben
visszacsúszva
porcelánfejek vastekintetű akarataként
útvesztőkből útvesztőkbe átlépve
szilárdnak hitt
kimondatlan szavakból épült
pókhálóként letéphető ál-börtönfalak
mögött
egymásba dőlve
munkába temetve
az időt pocsékolva
mely legszűkebben mért kincsed lehetne
te mégis
értelmetlenül fogyasztod
egy cégben ülsz
sorozatokat bambulsz
híreken tépelődsz
vagy ezerféleképpen zabálod a semmit --
hiába vigyorogsz, biztatod magad
hazudhatsz egy életen át
úgy fogysz el
észre sem veszed
csak eltűnt...
"becsaptak"
"ha újra élhetnék!"
"ha fiatalabb lehetnék!"
"mi a fenének fizettem adót?"
"miért is adtam nekik az időmet?"
gondolod...jó esetben
ha maradt még valami belőled
ha nem, akkor valószínűleg
büszkeséget, bölcsességet érzel, Mert
ezekkel szokták kitömni az ürességet
ha egyetlen ön-azonos gondolat nélkül
hozzáhülyültek egy kultúrához
végül
a vállalattal
projektekkel együtt
"annyit sem érek ..."
minden eredményed
közösségi médiába posztolt üzeneted
kölykeid, autóid és a pénzed
kevesebb értékelhetőt hagynak
mintha faragtál volna
egy szobrot
arról
ahogyan reggelente
a tükörben azt a szörnyeteget nézed
akivé váltál
az ovitól
mostanáig