képek, betűk

OKLIJ88T

Ki voltál, s ha voltál egyáltalán, sérült,
szárnytalan, önmagadtól is félő madár,
puha délutánokba göngyölten sírtál,
végül a kora este fotókat szögelt rád.
Hogy honnan a közöny, kideríthetetlen
talány, úgy mondtad: álmod legelején
szemrezgéssel szálltál, homlokod bőrét
felpúposodott ráncokká masszíroztad,
később a nappali falaitól próbáltál félni,
végül csak kuncogtál, mert észrevetted,
hogy ott állsz mögötted és mögötted,
elhibázott fotósorozatnak láttad magad,
figyeltél, de elvesztetted a mondatokat,
nem értetted mit akartak, 
amit a hátulsó arc mondott, mert túl
elöl vagy, visszanézel de már más fej
következik - egymásra nézve, rettegtek:
mert olyan, mintha idegenek lennétek,
az efféle halálközeli szárnyfény, talán
csókra is alkalmas, odahajolsz s a mész
keserű ízétől kifakad a hallucináció petty,
élet romokban, pókok hasa alatt ébredsz,
Mecsekben jársz,  kocsányos tölgyek
bólogató gomolyagjai alatt, fűrészfog
leveleiket üdvözlöd, megállsz: lóként,
nyerget aggat rád a sompolygó senki.