NWQ89PO1234
Úgy figyelek, mintha lenyeltem volna magamat és még
utoljára, mielőtt végleg eltűnnék a gyomorszáj kapujában
utoljára kipislogok a számból - a fogaim mögül,
megcsodálom a még így szürkén, sárosan is gyönyörű
tájat, integetni már nem tudok, így csupán elköszönök.
No comments:
Post a Comment