képek, betűk

Áramivászat

Bemakkoztam a saját szám szélét,
parfümöt is ittam, majd fekete zoknit
húztam magamra - tetőtől talpig.
Gyászoltam a szart,
amit emberiségnek
hívtak, amíg volt értelme
a dolgok elnevezésének.

S most útra fel,
be Londonba, egész nap
üzleti és szakmai megbeszélések,
a vonatok zsúfolt emberpástétomok,
alul pépesített hús masszívja,
felette egy réteg narancsvörös zsír-lé,
legfelül pedig kocsonyás zselé,
majdnem mindenki maszkban,
olyan lett a világ mint egy szado-mazo pornó,
a maszkosok és a nem maszkosok
gyűlöletgyilok pillantásai, az önzés
és az önfeláldozás kurzusai,
egymásnak feszülve harcolnak.
A maszkomhoz sapkát is veszek majd,
és a legnagyobb méretű füllhallgatót viszem,
hogy ne tudjak se szagolni,
se hallani, már csak a szememet kellene
bekötnöm valamivel és tökéletes lenne,
akár ki is köthetnének az ülés melletti rúdhoz
és elfenekelhetnének,
mielőtt egy vibrátorral nekem 
esne a sok jól öltözött,
középosztálybeli útitárs.
A Farringdon jó lesz leszállóhelynek,
azt kellőképpen rettegem,
mert bár sokszor voltam már ott,
mégis mindig eltévedek.
Az épületét mintha kísérleti patkányoknak
tervezték volna, olyan teszthez,
ahol a tájékozódási képességet próbálták
felmérni. Két háztömbnyire onnan,
valami The Record Hall nevű helyre
kell majd mennem, tízre,
ez valami co-work épület lesz, 
mostanában az ilyen helyeken bérelnek
tárgylóteret - mert olcsóbb, így ezen is lehet
költséget megtakarítani,
hogy a nagyobb profitból
lehessen befektetni, kutatni,
kokózni, vagy gyereket iskoláztatni:
igény és meggyőződés szerint.
Majd az állomásról kijövet,
lefekszek az aszfaltra és az oldalamon fogok gurulni,
abban bízván, hogy a járókelők - ha kedvesen kérem őket,
hogy rugdossanak, akkor
észrevesznek, megszánnak, megállnak,
rám költvén egyet-kettőt
értékes másodperceikből:
ki félénken, ki magabiztosan: belém rúg,
s így erőfeszítés nélkül célba érek,
nekik meg jó lesz hétfő reggeli
feszültség oldónak ez a lincselés-szimuláció.
Innék majd egy kávét is, de azon a környéken szerintem
csak pretek, koszták meg nérók lesznek nyitva,
azokban pedig kávé helyett
a CEO-ik kapszulákba gyűjtögetett
ondóját szolgálják fel,
gondolom: azon több a haszon mintha
kávébabbal próbálkoznának.
Ez egy tökéletes nap lesz, nagyon várom
az uszonyaimmal úgy tapsolok, mint 
mosolygós fókababy egy nyolcvanas
évekbeli poszteren a gyerekszobám
ajtajára szegezve.