képek, betűk

Medúzában borda

Tülprekföli pöfö Drámai, Rémet szitáltál, Éjeken át, Varacskos
Tubagatyában fútt a szemfesték és csak zománcot, amíg adtak,
Véget ért a pöfékelés, Frrrr cicajelmezben, ezerbőr hogyan kell
Bankjeggyel gyilkolni? Csak tudasd, láttamozott vörös pettyek.

Békástóban, mirigyeket fejt ki a bárányfelhők izmosa, ikrek hasa,
Két arc, három szem. Kivénhedt pótlás a szádban: iszony vaklék,
Zavarodban megműtötted jövőképedben a fagyott lelkikalauzokat,
Mi lenne végül? Őrült pokroménta? Beleburgalizunk? Megmélás?

Zizakkal bereészelve? Mizsérek peregletlen morgólat vibbingjei,
Lefűrészelt csövekkel, librilalizálnak. Megmérgeztem önt, magam,
siletlen dérrel, szép diszömbör közepén, erek nélkül, ahogyan ohh,
Kérted! Legyen köztünk abraszili káblulat, vörgeteg pelémiával.

Böf, böf, böf. Baszlány, baszfiú: kétfontos üszővel, szkafanderban,
lilásat ellett, porfémia, kanágyúk, mérgedrága keresztes pókfatty,
lelj, még még, akármennyi kaláts, után násztánc mikromokilátiát,
lebegek: vég vég, végre! Nulla, semmi, nemakar. Akárki voltam.