képek, betűk

LOP9361KLIU51112WE

Feketerigók penészt karcoltak a parkoló kőbetéteire,
majd a zöld lambérián aprósdi karmaikkal Sakkbábukat
tologattak. Társutas evolúció diszembörben,
amikor a bolygók matrioskává állnak össze
és sóhajnyi felárért lehet őket nyitogatni - Ó! micsoda szépség,
mellékesen meg: oktatóanyag és általános műveltség
a sok jövőbeni gecinek. Áprilisban ilyenkor világosodik,
most sötét van. A péntek éjjeli szörnykergetés után a bárokból
menekülnek, kisepri magát a hordalék és Kínlódva gurulnak
Hatfield felé a taxik, léket kapott a Hold, hátára fordult
és konyakos szökőkutat játszik. Mellékelték a molylepkék
porpuha szárnycsapásainak frekvencia rajzát,
végül egy kökénybokor körvonalazódott a rácsok közt.
Kellemetlen ez a kórtermi magány, a fertőtlenítőszagú
lehelletem a falakat tapogatja előttem, csapdákat sejt
arrafelé a Bármerre. A folyosó levegőszelvényekből
összetákolt alagút, egy fóliasátorra emlékeztet,
mely lefelé lejt, ami gyanús, ki tudja milyen mélyre vezet,
s mi van ott. Ha ott van az - ott. A háztetők perzsaszőnyegként
tekerednek a járdákra, a körömmel megkarcolhatónak tűnő járványlények,
maszkban lépegetnek fel s le rajtuk, egészen odáig el tudnak sétálni
ahol a kémények összenőnek a rendezetlenséggel.
Málik a főnixekből épült kőkerítés, az idővel hált - ezért forgácsait
önalárendelten a járdára hullajtja, ezt csipegeti fel éjjelente a rőt éghatár.
Ebből az erőből ébreszti a Napot.
A szaruhártyám tükrében egy temetőbogár illegeti magát,
dúsított trallaláré zenekarral fel-örömített lakoma készül belőlem,
ha lenne purgatórium, akkor ide nyílna a vészkijárata.
A kézfejemből nuncust formáztam,
és odatartottam a zenetanárom fotója elé,
hátha megorozza, de nem csinálta meg a túlvilági bravúrt.
A szemvizem bor-bokor alakban spriccelt a győztesek szórakoztatására,
fura mozdulatokkal öklendeztek a kijárat felé,
csak annyit kiáltottam utánuk "C'est la vie!"
de nem érdekelte őket. Feltekertem az ablakot,
levegő helyett a pollent élvező füzek orgazmusának
nyüszítése jött be az ablakon, a kesztyűtartóból kivettem
a zöld úszósapkámat, felhúztam és a füleimet kitűrve,
az orrom végét öregujjammal magasra nyomva a szembejövö
forgalomnak bohóckodtam, anyám nagyokat nevetett rajtam
és az mondta
"Hülye vagy, kisfiam." - kevés közt az egyik vidám perce volt.
Kikapartam a számból a jégkockákat, mindegyikben
én lebegtem hernyótesttel, egyikem-másikom
még pihegett, a többi holtan meredt,
mentőket hívtam volna,
de még telefonvonal sem létezett.
Albatroszok és sirályok bunyóznak a Platt Court felett,
valamit megsejthettek a jövőből, lemondtak az együttérzésről,
mint a csupasz apék. Kenyérszelés közben,
figyelem a harcukat, ha néhányszor hasba szúrnám magam,
lehetnék a sirályok mártírja, sirályimát írna hozzám a sirályköltő
és felolvasnák ha jönne az albatrosz orgia.
Destruktív torta apokalipszis gyertyákkal és dekadencia krémmel,
bármi jó lehetne ami közelebb visz az elágazások
metafizikai ingerületeihez, portalan a szemöldököm,
lecsókolta a szél, kértem rejtsen el, de azt mondta:
nem vagyok olyan kövér.