képek, betűk

Megehetjük a szertelenséget,
a lelemények széléről, megyünk újra,
rád mutat egy ujj, észleled, leveted
lélegzel újra, olyan vagy, pontosan,
amilyennek megrajzolt a táj
engedékeny fantáziája, foltja,
egyszer öleltél, majd megbocsátottál,
végül jött a válasz, az a fokozott,
iniciálékkal fojtogatott borgőzös
önparódia. Alak valék, bal kézben,
tigrismintás ágyékkötőben,
kereszten lógtál délidőig,
végül mind megettek, borból véred,
tested habcsók: olyasféle időkig,
amikor nyilas voltál, vagy lőcs,
bokrétákkal egyenbe vert, jósmasnó,
aknékat nyaló bánat: pofazacskókról,
gennyet szívó égi pipás,
add magad jövendőm, moslékom,
fácska szakajtód keresztcsíkos
Magdalénája zsebbe rakva, ahogyan
kell, végleg és utólag, magadra hagyva,
úrizsíros ártány, sérülékeny Sátán,
pofozkodva araszoló, akármi,
mit akartál? Túlélni rendesen,
apáddá nőtt velőd, akárhány szobor,
mindig márvány, kezeid marokban,
érdes kacsokban kapaszkodva,
ültet a jelen, arat a múltaskodó
majomvágány,
a húsevéstől tartózkodó bálvány,
lépj a semmibe, láss pofákat,
üzemkész gyilkokat hátszéllel,
vakon etetett béklyókat, föllel s
aljal, ahogyan megírták volt,
sötét balettcipővel, sokszorozva,
szirénák viú-viuújának agybaja,
pullol és pushol korcsságában,
végül pedig magolva: általa,
pörög a "jóvilág", eszed jógáddal,
iszod könyveidben, naharrai dzsézösz,
kopulációját, hogy az üres lyukat,
jól megtömi a nedves
szemei közt golyónyom helyett
a széppé tevő melankólika, s magány,
adjál bárányokat, véreseket,
Te csörtézős magány.
Pálészájú tralallalázó ménesbirtokos,
ég, föld: csík a vége, szállunk
ereszkedünk a magzattalan
vörhönyeges jó létre, van van, van
tizenegy szemed, hétféle szád,
négy füled: megeszed, vágyod,
kamma vagy, hímnemű jelleggel,
jöjj a semmibe, körömvirág, tetvező,
nedves levelekkel, rózsahús szirmokkal,
dülledő levelekkel, felhőm ó ó jaj,
eső a parkokra, nedvet a klitoriszra,
amíg fénylik: elfordulsz a fénytől,
adatott, szorzótáblával együtt,
csak lépésről, vékonyabban,
az utolsó kocsma száján át,
isten érdes nyelvére, fekszel
kapálódzva négy lábbal előre,
megszülöd a sáskák fiacskáját,
szimbólum lesz: várt, kisvirág.
Szolárium süss, ódákat, csodát,
fogatlan varázs. Futunk a falon,
patkány farkat behúzva, éjjeleken át,
jeltelenül és végletesen,
abbéli alvajáró: írni tudó:
baljós növényeket ültető,
halni akaró vakaródzó,
melléknévi szülőgép,
aludj valék, mi a neved, jeled
felejthetetlenül apró vakarás.