képek, betűk

Odahaza nem változott semmi

Aki mindent veszítve, többször sérülve, újra életre kelt,
Elmenekült, hogy ne kelljen újra végignézni a rothadás különféle variációt,
Tudván, hogy odahaza újra ugyanaz történik, önmagát másolja a múlt,
A dölyfös, gátlástalanság már nem fertőz, mert már mindent elnyert,
A mentőövem az elszakadás, s csak egy nyelv emléke maradt,
De már ezt is felejteném, nem értem, miért nem tudom,
Nem kellene olvasnom Róluk - csak kicsi lett a világ,
s benne a hazugság ugyanolyan. Ugyanaz. Önismétlődés.
Kövérkés ujjak, jobbágy, földesúr és a törzsiség, ártás önmagáért,
A gyalázat és propaganda új mélységbe fúrt, már nem csak rágalom,
Hiszen a kiagyalóik maguk is elhiszik, amit kreálnak,
Az őrület őrületének őrülete, az önjáró agitáció,
Ez már vallás - ítéletet és felmentést oszt, áldást ad, s ha kell: áldozatot kér,
Istene egy elmebeteg, kártékony Úr, aki mindent, s már
Annak ellenkezőjét is hazudta, szájából minden szó képlékeny
Mézarany madárfütty: bárki lehet ellenség, bárki áldozat: nem is kell léteznie,
Mert a mesterséges gyűlöletkockákban, Saját szerepköre,
Saját ideje és élethossza van a hazugságnak,
mely ha kell: kikéri magának az igazat, s a tudatlanság csatornáin fertőzve,
Végül csak ugyanazt akarja: pénzt, hatalmat - s Vele a gazemberek
királyként élnek ott, ahol a gazemberség a legfőbb erény,
létrehozza magának újra és újra ugyanazt a világot: elnyomásból.