képek, betűk

összemosva maradt morladós mégfén,
szűk a lámpa csücske, pörögjvél
ölben délibába tapintású őszes
tetem. alakít a fém, féket savol
petefészked könnyed lepkéjében,
alszom: mérgek ura, ölben cipeld
a durcát és a baltával szétválasztott
agyhullámokat. elv-hűlt a párkány
a prüdéria mező óriási tömegfaszba
torkollt. megbaszott jézusfasza,
percekre tőled. isten lepkéket
ujjazva tátogi szádban és hagyod,
magányos hőélvező, mérget kéregessen.
kellek, kellemek kővége, bőrkötésbe
a lábfejünk dög-dög legyen csikland.

véresre köpült atyád sorvégét, felnőtt
apákolás, halottan tátika, szájvájú
ordítása millióegy pörkölt magány,
cukroskovász béled, végvonaglása elébed,
kiharap, titkon hosszan élvez a vérben,
szik-szikkad, kifújja a szél ékes
héjkázását, miközben fel s le buborékol
a tóban, partján ott koldulva képektől
míves isten reményt, elhagy a korban,
sután múlni térben, márvány öblök
löttyenése szám és orrom között,
elhalkuljak? kérjed, vagy hörögd egészen
fújókás egyszer rég, valah volt, könnyeink
felhője ebben az időben kéretlen volt.

Feküdjünk egymás fűtlen körvonalára,
megtörtént illatok, hideggé szőtt légzet,
könnyes déli ölelés a séta, hasadon arc,
én lennék súlytalan lég-ként szürke köpenyben,
összecsorog mi kell, méreg lesz, ékek
körmeink alá feszítve, lemálló bőrfal
tükörkönnyes bőrmályva gyilkos szérűje,
levágtam magam, hogy tövedbe fekjek
akárki vagy, nem voltam sorrend és nem
lettem időnevező, mellyel megnevezhettem
volna akár egyetlen érzetet, alávaló
szűkös terjengés, legyen olyan szőtt
buborék ez a kvantum, melyben ölelhetünk.