képek, betűk

Nagyon viccesek az emberek többségükben,
akkor amikor a klímaváltozással, természetvédelemmel
vagy a műanyagszeméttel kapcsoaltban megnyilvánulnak.
Az az arrogáns, pöffeszkedő attitűd, ahogyan
úgy tesznek mintha mi emberek gyakorolnánk
valamiféle kegyet a természet felé, azzal, hogy
kevesebbet fogyasztunk, szemetelünk valami
elképesztő. Mintha a természet tőlünk függene
és nem mi tőle.  Már rég túlmentünk azon
a határon, hogy a dolgok visszafordíthatóak lennének,
de még mindig nem történt semmi, mert ez az agresszív,
elcseszett faj azt képzeli, hogy bármit megtehet,
bármihez joga van és minden az övé, minden élő
és holt dolog ezen a bolygón az ő boldogulása miatt van.

Elképesztő ötletnek tűnik az áldozathozatal, vagy
a lemondás, aki ezekről elmélkedik az bolondnak
van kikiáltva, kinevetik és őrültnek mondják. Elképesztő,
hogy evidenciának van elfogadva a nemzetek léte,
az országhatárok léte és a vallási képzelgések. Országok
versengenek és védik a nyersanyagaikat, emelik paizsra
a húsevés kultuszt és a különféle áltudományos,
hagyományokon alapuló marhaságokat. Vicc az egész
emberiség, egy rossz vicc, a túlértékelt emberi értelem
és intelligencia, a sok igazságtalanság, a meglévő nyomor
és kizsákmányolás és a korlátlan fogyasztásba vetett
gyermeki hit. Végtelenül röhejes ez az egész.

Minden ország és vallás mesterségesen kreált egység,
egy hajdan volt kulturális fejlődési lépcsőfok tovább élő
emléke, mely itt kísért és rombol, háborúsdit játszik, uszít,
fegyverkezik, rombol, hazugságot gyárt, propagandát gyárt
és hazudik. Ezeket is mi csináljuk, mi fogadjuk el és mi
emberek vagyunk, akik nem lázadnak fel és rombolják
le a meglévő, generációról generációra öröklődő hazugságokat.

A kapitalizmus és a kiszákmányolás szánalmas szokásjoga,
ahogyan a vagyonokat átmentik, ahogyan a világ javait
kisajátítják, ahogyan a nyersanyagokat kitermelik és eladják,
hogy az egész élővilág közkincsét egyes emberek, hatalmi
csoportok termleik ki és nyelik le, hogy előlények, állatok,
fák és emberek egyaránt erőforrásként vannak kezelve, adva-véve
és ahogyan a nyomort elrejtik menekülttáborok, nyomornegyedek
és elszegényedett régiók bűnözők és helyi kiskirályok és elnyomó
rendszerek által irányított bugyraiba. Ez is mi vagyunk, nem más.

Mert a kapitalizmus se ördögi, az is csak mi vagyunk, nem több mint
az emberi kapzsiság rendszerbe tömörülése és megnyilvánulása,
a kapitalizmus pont annyira kapzsi és rossz, mint amennyire
az emberek többsége az. Nincs démoni ereje, nincs misztikus köde,
nincs önálló léte. A mi kapzsiságunk és önzésünk a kapitalizmus.

Ezt mi tesszük. Minden egyes nap. Minden megvásáolt felesleges
dologgal, minden megvásárolt deka hússal, minden darab műanyagba
csomagolt élelmiszerrel. Ezt mi tesszük ha részvényekbe fektetünk,
ha autót veszünk, ha olyan cégben dolgozunk amelyik természetet rombol
és szinte mindegyik azt teszi vagy közvetlenül, vagy közvetetten.

Nincs világösszeesküvés, nincs főgonosz. Mi, mindannyian, együtt,
mi emberek lettünk a bolygónk rákos daganata, amelyik remélhetőleg
előbb pusztitja el magát, mint az egész testet. Szomorú, hogy ezt kívánom.