a csendjük álca; az elmúlást
fednék. Ez a sok analízis,
ahogyan az ördögöt próbálja
keresni magában a gyermek,
míg rá nem jön, hogy nincs
ott, majd széletlen terek végére
érve, ahol a rég eldugott
meseszoba fénylik, megeszi
saját kalligráf ereit,minden
rozsdába oxidálódott informális
múlttal, felhőzik felettünk
a konok, mérgezett pára,
rózsaszirom gégéjéből
esőt böfög a deres gyepre,
elindulnék. Sátánkereső séta,
esendő vágy nélkül, talán
mégis ott van; bújna mélybe.
Közömbösen az utak iránt,
összemosódnak és az átmentek
határán lépkedve, a pszichotikus
bánat előre-hátra órarugójára
ritmust szürcsöl a fejekből,
ez az rettegő, öklöt zabáló
ébredés utáni halk morgó,
ezernyi közül szemezgeti
a mának megfelelő arcbőrét,
majd felveszi, hogy a bántott,
vérző kis pofát takarva,
olyannak tűnjön, mint amelyik
akaratra éled, úgy tesz,
ahogyan a többiek, milliárdnyi
szenvedő körötte; almába harap:
csak, hogy élni tudjon ma is.
No comments:
Post a Comment