képek, betűk

kjh jó volt átfolyni a vonatból
az állomásba,,, csőlények akárha
fényes pajtások csillagos terítőt
feszítettek a felnyalt sétálóra,
szokásos zöldes fényeim a Temzén,
túlpartig elhúzva, Tower-ig érő
mosollyal harapnak dkdj ki én ből.

Péntek, mint amikor a mulierjuice
anyából csepegve, álmos hömpöly,
járásból könnyű völgyeken lefutó,
odaérkezőm! Kilátnék, haladnék Te
ritmusodra, halálra pörgetve, kör
bondázs, pikolihegés a szájbakúrt
olcsóság és a biopasztillák kénye,
kényszerbe foglalt egészen hamiska
kímélete: ugyanolyanul élünk. bűn.
Dehitratált szemzsákomon kereszbe,
új ráncom, simogatnám. Tán fa nő
belőle, gyökerei lassan fúrjanak át.

Aprókat ránganak a virágtartók, ég
nem maradhat, akaratlan és kevéske.
Baell koszos, tömzsi valaga bőrként,
újranő ezen a városnyi seben. Vénák
utakból, hajókáznék rajtva: mint ép
testnek sétában, pár-lábfejeim kopp,
csak méz-szín útjelek, gurulásunkkkk
csendes kip-kopogás az elégedettség
óh első fogai közt, zsákmány: két én.

Ahogyan árnyékomat nézem, fejtenélek,
látszódtál a felső, fejformám szürkék
körében, egykor élt képeinkből húsok,
egészen érthető hangjuk volt. Szavak,
tagolható beszédlánc, nbv juj a szél,
vagy a csepegés mintha idegen nyelvek
lennének és érteném. Tagolós szókések.

Halál ez; dögpad, olyan flip-flop flag
amit nem tud lekaparni más, csak, tán:
önző némájába merült magányos remeténk.