képek, betűk

A csütörtök
hajnal Londonban
már hétvége,
munkába menet
a Waterloo Stationnel
szemben ballagtam,
régebben erre laktam,
a boltokból
áradó mályvacukor
és a járdák húgy
szagának keveredése
sajátos burokkal
vonja be ezt a környéket.
Séta közben észrevettem
ahogyan egy hajléktalan
görcsösen maszturbált
a koszos pokróca alatt,
nagyon gyorsan
csinálta,
mintha rohama lett volna,
mellette egy
félig kiivott,
két literes
Strongbow,
sörös üvegek,
a szoksásos
önpusztítás,
az éjjel
magányos
okádékában
és most lehúnyt
szemmel elképzeli,
ahogyan dühödten
kúr valakit, talán egy
filmsztárt,
vagy egy járókelőt,
akit az este látott.
Sokan mások,
otthon az ágyban
ugyanezt csinálják,
az alkoholtól petyhüdt
faszukkal vagy
száraz nagyajkaikkal
bíbelődve, elképzelik azt,
amiért valójában
inni és bulizni
mentek és
a végén csak
az önkielégítés
sikerült.
Az irodaépületben
ilyenkor még senki,
én vagyok az első
a laptopom mellé
zöld tea és
olajos magvak,
mint egy
templomban:
örülök a világnak,
Vivaldi-t
hallgatok és
csak remélni
tudom, hogy
az a hajléktalan
végül sikeresen
a markába élvezett;
most pedig álmodik.