A tetőn ereszek szügye, meghajolva karnak tűnnek,
szemek a szekrényen, mindent tagadva maródnak,
alázatos, könny kelengye, óriás felhők szürke ruhája,
szépkereső mulatság, hideg hajnalok részeg külleme.
Olyan vagyok, amilyennek az éjjel kucsmás alakzatra
fújt arca hitt, örökre kisfiú, apja gyomrából kielletve,
bolygók közt lebegő aránytalan, árnyalatokban, ahol
minden csendesebb; a nedves téglák lecsapni készek.
Vajon hol alszok és mennyire húzza szét? Ölelések rés
szürkébb ködjéből hetek alatt csírázó szárak élek-foly
ása mértékből pattogzott horgony, lógnék kisujjammal,
mindenek dagadó gömbjét tartva sötélila égdísze előtt.
Ghr glad urg mennyire vagy felfújt? Életbe menekülő,
örömhordákat maga után húzó, picsaképű szalonjankó,
minden álmában két sínpár közt henyélő, hóhérgőzöst
váró, élek hasító megváltását áhító akármi; nevezzem?
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Thursday, 4 April 2019
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2019
(172)
-
▼
April
(19)
- ma lettem negyvenkettő az első üzenet egy légitárs...
- Az autók lámpái, a hófehér csempéken, a konyhában,...
- Alvadt ez a kép, faágak szűrnék a kerge napsugarak...
- Eleven reszketésed a padlón, megkopott szem-nyomai...
- Olyan szégyen, melyekhez képest a gyengeség jel, e...
- Olyan világ, eresztéken lógó azaltan rosztal dúl, ...
- Olyan zugok, amelyek a hétköznapi dolgok hártyái m...
- közeledni vélni a mély időket, hogyan lehet ez a r...
- A levegő át van szőve láthatatlan, fehér zsinórókk...
- Az a magas felhőcső az egyetlen, ismerősöm, mert m...
- A kapu mellett, a fenyő előtt kövér vadgalambok és...
- A csütörtök hajnal Londonban már hétvége, munkába ...
- Elugrok szendvicsért, hátha lesz űtközben olyan il...
- Válaszul álmodnék még, hártyák a világnak; ujjaid ...
- Egyenesek háromszög árnyakon átszúródva hallani a ...
- kjh jó volt átfolyni a vonatból az állomásba,,, cs...
- A tetőn ereszek szügye, meghajolva karnak tűnnek, ...
- Szokott kedd, mint hallgatás, ülve magamban, múlt-...
- Kinek a hangja melegágyam, levegőnk érett szótlans...
-
▼
April
(19)
No comments:
Post a Comment