az érkezők álmos arcaik mögé bújnak
köröttem. Meghajolok mások előtt,
harctalan, szélnek szórom büszkeségem.
Az ablakból nézem, ahogyan az épületek
szürkéjétől megfestett parkban a csupasz
fák csúcsait néha megrezegteti a szél.
Hallgatok. Úgy is lehet nézni, hogy ez
az egész való egyetlen, túl hosszúra
kitartott pislantás, élünk míg abbamarad.
No comments:
Post a Comment