nulladik egyes, betakarja egy kellemetlen tenyér, szőrös ujjaival nyakához ér, nulla

;július 15.én lenne 83 éves Derrida, még élhetne, annyi idős lenne mint nagyapám, emlékszem amikor először olvastam majdnem falhoz vágtam, dühített, azután, talán 2 évig a polcomon állt, majd egyszer csak elolvastam, aztán újra, nagyon megkedveltem, nem mondanám, hogy ismerem, pedig jó lenne, jót tesz, gyógyszer az önteltség és a tunylás ellen, berregek csak, vissza kellene térni az életbe, tegnap erre gondoltam, hogy lehetne másképpen élni, nem úgy, ahogyan azok, vagy ezek; kár, hogy a külvilág ennyire fontos, minden ellenkező állítás hamis, mert a belvilág önkényes, a külvilág viszont adott, nincs olyan, hogy csak tőlünk függ, ez csak illúzió, lsd, kárpótlás, önzés --- ráadásul a belvilág, mindig külső világ terméke, a valóságtartalma persze a tudattól függ, épp mint a kábítószereké, amikben persze nincs semmi rossz, legalizálnám mindet, de ez politikai kérdés, nincs itt keresnivalója, főleg nem reggel, zöld tea mellé, állítólag holnaptól sütni fog a nap és felállok innen. spekulatív szarságok nélkül, lehet, hogy én vagyok a felelős a paradicsompalántáim beporzásáért, mert fújkáltam a virágaikat és tegnap délutánra kinőtt 5 darab apró bogyó. elég volt mára.