This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Tuesday, 23 July 2013
ruuurrrr. murrrr. mi lenne ha, ha, hahaha a filozófia, mint rekesz és mint eszköz --- és az irodalom, mint kifejezési forma, vagy nevezd aminek akarod, már évtizedek óta teljesen feleslegesek lennenek? ha csak megélhetési bűvészkedések lennének? felhördülés! tiltakozás. pedig. semmi nem történne... teljesen értelmetlen ugyanis. de ez után a pszeudo-kollektív, nevetséges, butuska felismerés után, minden menne tovább, kivéve ha tévednénk, én is, te is, p. is - ami jó lenne, mert azt jelentené, "nem felesleges", mégsem, semmi nem az, minden morzsa kellett és kelleni fog, amiatt, azért, hogy kimásszunk a biológiánk börtönéből és a faj csapdáiból, egyszer majd talán - egyetlen atom lehessünk, korlátlan élettérrel és idővel - a világ felhördült, tévedtem, ó, bocsánat. és ebből kifolyólag, A. világvégét jósolna kávézaccból, merthogy, mondaná: a világnak vége lenne. Na persze. Vége. Szerintem meg semmi nem történne. egyre és újra csak termelődnének az elvek, regények, versek és eszmék. a sok Tescós gondolat, amiket körbe lehet ülni és nyámnyogni rajtuk...PAM PAM PAM de, még. akár, egy kevéske igazság is lehetne benne? de a korlátoltság - nem mint emberi tulajdonság, hanem mint ítélet és a megszokás -szintén, lásd. mint az előbbi, olykor tovább húzza a szájakat és a gondolatokat, mint amennyi grimasz indokolt lenne, így elolvashatom ugyanannak a történetnek a századik változatát is, más korban, más szereplőkkel, más írótól, megcsodálhatom, ahogyan a filozófia egyre újabb területeket próbál feltárni,,,, vagy úgy tenni. mintha. azért, szerencsére, mindig akadnak kivételek, néhány üdítő színfolt, akiknek a munkája miatt megéri figyelni. így, talán a feleslegesség, minden bágyasztó tulajdonságával együtt - innen nézve, inkább inkubációs időnek tűnik, és csak ülök a keltetőgép mellett és várom, hogy egy-egy Más, egy Friss - kidugja az orrocskáját a tojásból és a Szarra rámutatva, azt mondja Szar és ne azt, hogy Mami, de nincs ebben semmi különleges. Ps1->TT1->EE1->Ps2. Igen, ez Karl Popper formulája. Egy kis ásó, amelyikkel földet lapátoltam ma hajnalban, egy ideig azt hittem kincset ások, végül rájöttem, hogy a saját sírgödrömben állok és csak ásom, ásom --- egyre mélyebbre. Mankó. Kuncogás. Keveredés, kavargás. Hajnali 3:13:57. Meleg van, nem bírtam aludni. Egy óra múlva elindulok futni, azután pedig készülődök a repülőtérre, még semmit nem csomagoltam be. Ezt hallgattam most:
Big Sir - The Ladder
sírok. magamtól. ettől az egész kibaszott nullázástól.
Joseph Beuys, I Like America and America Likes Me (1974) (link)
indulnom kell.
ki tudja miért, de elfelejtek mindent.
minden arcot.
minden rendet.
és rebellis pózt.
éppen úgy, mint magamat. élfkésdf adáfklaá dkléf aásdlékf áasdlék fálfáasdklé fáaléksd
No comments:
Post a Comment