képek, betűk

kamillatea, bizalom a gyulladás csökketésében; nálad. pont hét nap múlva; üdvözlet az automata mosógép, csavartató funkciója által generált zaj mögül, itt a Nulla, jelentkezik újra, huhha, hulla, nulla,,,le a szójátékokkal! mozgasd a füled, rágd a szád szélét, ezek a mai parancsok. hathatós segítség: egy ujjazós, mutogatós bácsi óriási szemölcséből csordogáló genny - szóval, ezt a csömbörléket meg kell nyalni - mondja, "elmúlasztja a fírgessíget" - folytatja, majd rácsap a combomra, nyilván vicceskedésből. Nem haragszom, csak fintorgok és inkább csak elképzelem, hogy ököllel, közepes erővel, állcsúcson vágom --- a combcsapkodás miatt, ennél már csak azt rühellem jobban, ha valaki a könyökével bökdös és közben be nem áll a pofája. kamillatea; hátha kihúzza a semmit a semmiből. oké, nem hablatyolok.
ugye nem dőlsz be neki? susogta. nem értettem a kérdést, rázuhanok a szöges ágyamra, karomat ráhelyezem a felhőmre, amit, ugyi, éjjeliszekrénynek használok, izzadt vagyok, hiszen huszonnégy fok van árnyékban, vagyés mert telis-tele vagyok mirigyekkel, ilyen siralmas ez az egész tákolmány, amitől annyira álmélkodóan huhognak, "ez ám az összmunka", a butábbak csodát emlegetnek, az okosabbak elkezdenek National Geographicból vett idézetekkel sziporkázni, és elképzelik, hogy a tudás az kérem, egy nagyobb méretű képeskönyv, amit esténként csak lapozgatni kell, gyorstudás, gyorsétterem, onlájn gyorsvásárlás, gyorskúrás-maszturbáció --- kitartás, magabiztosság, erőszak és önzés! nah, persze ez nem ítélet, nehogy már, hiszen mindenféle efféle és afféle ítélet, úgy tűnik, évekkel később, előbb-utóbb értelmét és értelmét veszíti, mert kiderül róla, hogy csak a korlátoltság egy megnyilvánulási formája volt, felejtsük is el, könnyedebb vagyok, lebegek, pofozom az arcodat a vibrátorommal ---- jó, jó, semmi malackodás,  szóval, folytatva a testről szóló gondolatot, ő csak: hadarja, hogy ó, kérem ez a test, ez csuda, hogy ennyi baktérium képes fenntartani egy csomó sejtet, amelyek látszólag egyetlen kódra működve, valameddig elpöfögnek. csodabigyó. roncsolom ahol lehet, hogy minél rövidebb ideig létezzen ez a sejtkupac.
szobrokat nézek, ilyen-olyan szobrokat, még Calder is eszembe jutott, de elhessegettem, valami szomorú, nem csak most, úgy általában, azok a jó pillanatok, amikor ez az állandó szomorúságot, sikerül kitérdekel-vidámságra cserélni, néhány órára, néha sikerül, mielőtt visszaáll minden a szokásosrare.

Urs Fischer and various artists, YES, 2011-Unfired clay (link)


nincs kedvem
bárányfelhős hat óra nyolc perc
szürkés magzatokat cipelő női testek
trillázva magukban
bukfenceket vetnek
a mozi előtt.