képek, betűk

fülledtség, meleg, sok pára, aliglevegőazisfülledt, de nem kellemetlen, fagyott sárgadinnye, fernet és tonic, sör, izzadás, nyár. azt hiszem, ha túl leszek a jelenlegi élethelyzetemen, akkor megpróbálok elköltözni, minél északabbra, ahol nincs efféle nyár.
kicsit megnyugtatott, hogy van egy szoba itt, ahol van négy ágy, de az egész szoba egyedül csak az enyém, bezárkóztam egy kicsit és Jake és Dino Chapman munkáit nézegettem, ez megnyugtató, itt is ugyanaz van mint általában, vagy mondhatnám: oly gyakran: a legjobb egyedül. Szórakoztató a hatásvadászatuk, és mivel a náci szimbólumrendszer (amelyet utolsó munkáikban oly sokszor felhasználtak) egy olyan tabu, aminek a feldolgozása (kultúránként erősen változó), bármilyen kontextuson belül, nagyon sok esetben megőrizte tabu jellegét. Most, rossz példaként, de kellően vakként, félrevezetve a szálat ---: felidézhetnék, néhány poszt-kommunista ország béli filmet, amelyekben ez a fajta (náci szimbólumokra értve csupán, de idevágó lehetne sok-sok USA beli film is, természetesen) tabu törés megtörtént - és mégsem történt meg és ez csak egy tabu a sok közül, oké, de persze egy sztálini (vagy ezzel valamennyire kompatibilis) kultúra felfogás keretein belül történt mindez vagy egy angolszász kultúr-propaganda keretein belül, ami bár jogos és kellő erővel gyárt hősöket, a nácik által képviselt borzalmakat inkább csak virtualizálta ahelyett, hogy feldolgozásra ösztönző, valódi szembenézésre ösztönzött volna??? --- és ez szinte minden problémakörben hasonló, bárhová beletúrunk, dömpingszerű és felszínes, ami nem baj, legyen, ha ez kell ----, de olykor, mindez, még abszurdabb közegeket teremtett, olyan hősökkel, olyan közhelyekkel és olyan populáris stílusban, amelyen generációk nőttek fel. Na persze, itt másról van szó, csak kalandoztam. Nagyon komplex dolgokat vet fel ez az egész, a jelenünkben is, sokféle konfliktust kellene hasonló, kortárs, esetenként a dekonstrukció és az abszurd eszközeit felhasználva - feldolgozni. Főleg itt Európában, kár, hogy ma az underground-populáris művészet több irányzata is, ahelyett, hogy nyitna és átfolyna a művészetek azon irányzatai felé, amelyek képesek a populárisból átjárni a magasabb-művészet felé (igen van ilyen, tudom, hogy nem divatos a "magas" művészet, de aki szerint nincs "magas művészet", az nézzen mexikói szappanoperákat Tarkovsky helyett és higgye azt, hogy "végül is ugyanaz" --- oké??? nincs ezzel baj, a butulás is egyfajta koncepció és támogatlak ebben!) --- na persze tudom, az irány a legtöbb esetben pont fordítva történik és a magasból megy a populáris felé, de mégis, olykor ez nem így van, nem beszélve arról, hogy itt nem lehet semmiféle törvényszerűséget felállítani, meg miért is tenném, mivel én ostoba és tudatlan vagyok: nem kell törődnöm azzal, amiket te tudni vélsz? komolytalan vagyok, felrúgok mindent, de csak a magam örömére, ártalmatlan játékként, oktalan vagyok??? A populáris és a népi, úgy tűnik, hogy néha eléggé könnyen radikalizálódik és olykor nem több, mint primitív politikai cél-elérés-eszköze (gondolok itt, például a nagyon sokrétű bevándorló kérdésre, és az idevágó szubkulturális produktumokra, az erre kínált politikai megoldásokra, és az ellen-megoldásokra egyaránt, én nem látok semmiféle megértést egyik oldalon sem, és sokszor nehéz eldönteni, hogy ki áldoz fel kit, ki aláz meg kit és mi az ami átlépi azt a határt, ahonnan a bestialitás már csak egyetlen további lépés --- na nem a művészetben, hanem a valóságban, és ugye, ez olykor,,,,, rávilágít, vagy ráillik??? félek, megtörténhet újra, ami már oly sokszor, a történelem folyamán... az olyan vallási közösségekre, amelyeknek a szimbólumrendszere és közösségi jellege, állítólag nehezen egyeztethető össze az európai, magát keresztényként aposztrofáló Akármivel, mert, hogy az amúgy egymást is lenéző, közösségek összezárnak, ha nagylelkűnek kellene lenni, a külső ellenség ugyanis jól jön mindenkinek...ha épp rosszul állnak a dolgok, ott az Idegen, mint legfőbb gonosz.) --- ami persze, a valóságban megfoghatatlan, koronként nagyon változó, de politikai célokra nagyszerűen felhasználható és fel is használják. "Én úgy érzem" ---- ezt p. mondta, "hogy egyre többször és egyre bátrabban kellene élnünk az olyan művészi eszközökkel, amelyek nem csupán felháborítani, dekonstruálni, vagy épp megvilágítani akarnak," ---- cincogta két kacagás közt... de én ekkor már valahol a folyosó végén jártam, ütemesen rá-rá csapva tenyeremmel a hideg, fehér falra. De nem volt mit mondanom és nincs mit gondolnom, itt forróság van, jó nagy kecskebékák ücsörögnek a part menti sásban, ha megrémisztem őket, akkor nagyot csobbanva elúsznak. Megyek, iszok még fernetet, jeges tonikkal és éjszaka majd elbújok a négy ágy közül valamelyik alá. itt, most nincs kedvem megölni magamat, de estig biztosan eszembe jut egyszer-kétszer. de ez a megszokott, le sem írtam, csak lusta vagyok kitörölni,dfmfmfmfmfmf