képek, betűk

ez egy faház, elöl egy tóval, horgászokkal, hátul ártéri erdő, azt hittem itt is fel tudok kelni majd hajnalban és futás helyett sétálhatok egyet, de majdnem hatig aludtam, csend volt, (olyan csend amilyen gyerekkoromban szokott lenni, amikor sátorban szoktunk aludni, nyári szünetben) de most már nagyon erősen idesüt a nap (elbújok előle, mert nem szeretem a napfényt, amíg nem lesz a ház előtt árnyék, addig nem megyek ki, most elképzeltem, hogy leégek, ettől ki fog rázni a hideg, mivel, emlékeim szerint, azonnal paprika vörös lesz a bőröm, undorító: természet? nap? fák? kövek? ellenkezőleg. a természet minden kis részecskéje tökéletes lenne - ha természet lenne.. csak ezt mi, illetve ők - én nem, már teljesen átalakítottuk, a körülöttünk lévő, "természetnek" nevezett valami - nagyrészt emberi készítmény, például, az itteni, kellemes, hűvös, ártéri erdő, a folyóval, állatokkal:::: halakkal, szarvasokkal, sünökkel együtt - szóval: mindenestül, emberi építmény, amit szorgos kezek nevelgettek, gyakorlatilag egy kert, semmi több. de azért a növények, önmagukban tökéletesek benne. és a madarak is. csak az összkép zavaró. számomra legalábbis. mindig érdekelt az a gondolat, hogy mi lenne száz év múlva, ha eltűnne az ember a bolygóról, mennyi idő kellene ahhoz, hogy a természet visszafoglalja tőlünk ezeket a mesterséges kerteket ----- szóval, nem nagyon tud a bőröm barnulni én meg nem is akarok, csak megégni tudnék, ezt pedig kihagynám --- inkább ücsörgök itt bent és olvasok, ), a közeli, ártéri erdőben rigók, ez az utolsó teljes napom itt, holnap reggel továbbállok, letudva a kötelező, családdal kapcsolatos kötelességeimet, amit hajlandó vagyok megtenni, de jól érzem itt magam, így, valójában, egyáltalán nem érzem kötelességnek, ezután, még hazaugrom a szüleimhez, ahol, reményeim szerint, esténként leiszom majd magamat, amennyire csak lehetséges, feltétlenül. "talán füvezek is?" - kérdezte p. "fű, sajnos, valószínűleg, nem lesz, de majd, talán, egyszer leszáll az égből egy nagy Bong űrhajó és találkozok vele én is, hogy átvehessem tőlük az idegenek üzenetét???" sipítozik Nagypicsa Mamma, 
óóóó, emberek, élet, furaság, például, itt van televízió, nyitott szájjal nézem a gyerekekkel együtt, mivel csak akkor szoktam tévét nézni, ha hazajövök, nekem, magamnak már hosszú évek óta nincs tévém, mert féltem a tudatomat, most épp valami gyerekműsor megy, pont a fejem fölött lévő tévékészülékben, így, először olyan volt, mintha gyerekek a fejemet néznék, de persze valójában a meséket bambulták, egy minimax nevű adót, itt néznek egy mesét, ami teli van egerekkel. ezen az adón, úgy tűnik nekem, hogy egész nap, mindig csak a gyerekek jellemének és tudatának fejlesztésén ügyködnek (cinizmus?????) a műsorkészítő mágusok, gondolom, sok pszichológus végzettségű szakember és erkölcs-fasz-úr dolgozik azon (tuti???), hogy létrehozzák a tökéletes hallucinációs csomagokat, amik majd a megfelelő irányba terelik a gyerkőcök amúgy, természetes valójukban --- rosszaságokra hajló kis tudatát, ugyebár,,,, számomra mindig vicces ha valakiknek missziójuk van, de hagyjuk, nincs kedvem kritizálni a valóságot, az olyan amilyen, és nem áll rajtam kívül - inkább nevess velem te is, most épp valami Valentina című mese megy, Valentina egy egér??? rózsaszín balerina ruhába van öltözve és visongva énekel, iszonyú hamisan, eléggé abszurd az egész, milyen jó, hogy az embereknek nem kell LSD-t szedniük, elég ha tévét néznek, ezen keresztül megkapják a legális hallucináció adagjukat minden nap, ez szerintem nagyszerű! én, talán, eléggé kilógok a társadalomból, nem szándékosan, csak, egyszerűen így alakult és a magam kis burkában, ritkán szoktam szembesülni azokkal a dolgokkal, amelyek amúgy, teljesen hétköznapiak, ilyen a televíziózás is, most már egy  Timi nevű mese megy, ahol birkák, pelikánok, sünök - persze kölykök, mennek iskolába, énekelve és timisó a címe, az epizód címe pedig "űrutazás", nézem, nézem - folyik a nyálam is, kár, hogy józan vagyok, valami szerrel együtt biztosan nagyobb lenne a hatás, de sebaj, így is elleszek ezzel a délelőtt folyamán. az is érdekes, hogy a gyerekműsor közben, ahol ugye kedves kis állatkák személyesítenek meg embereket, amelyek aranyosak, kedvesek és színesek --- szóval a műsor közben, vagy a műsor után, szalámi, vagy sült hús formájában megeszik ugyanezen állatkákat és ez persze senkit nem zavar, pedig ezeknek az állatkáknak valahol elvágták a torkát, vagy épp elektrosokkolták őket, kifolyatták a vérüket, kiszedték a beleiket, zsigereiket és szalámit csináltak, vagy pástétomot főztek belőlük, na persze, a valódi állatok nem énekelnek vicces dalokat, színes ruhákban, azokat meg lehet ölni. mellékes. azt hiszem elegendő volt ennyi betű mára, nem nagyon van mit írnom, jó az emberek közt, akik valamiféle, ún. rokonságban állnak velem, ez egy fogalmatok arra, hogy a genetikailag közelinek mondható emberi lények az adott társadalmi és kulturális ketrec törvényei és szokásai szerint meghatározzák a maguk viszonyait egymáshoz, ez minden kultúrkörben másféle, de a legtöbb ember úgy tesz mintha az ő kultúrkörének a szokásai lennének az egyedül elfogadhatók - ahogy mondani szokták "természetesek" - ez sok konfliktusra ad okot és eléggé sok gonoszságot szokott generálni azokkal szemben, akik nem passzolnak bele a szabályrendszerbe, de Belül kell élniük, és azokra is, akik egy másik ketrecben ücsörögnek, másféle, szabályrendszerek alapján BLLLLLLLLIXXXXXXXXXXX nevess velem???? --- számomra ez nevetségesnek tűnik, de jó megfigyelni és részt venni a játékokban. Például, Abban a Ketrecben, amelyikben én születtem, "rokonságnak" nevezik feljebb említett kapcsolatrendszert, nekem ez teljesen vicces, de tudom a szabályokat és részt veszek ebben a játékban, mert szeretem azokat, akikkel felnőttem, hiszen egy csomó közös emlékünk van, ha nekik a "rokonság" jelent valamit, mint törzsi, nemzeti és egyéb szokásjog marhaság, akkor én ezt elfogadom így, néhány napig, ennyit megér a szeretet, és az emlékek, nah, meg a jövő is. bár ez utóbbi eléggé kétséges. :) de most süt a nap, itt a szandálomban, unokaöcsém, ártatlan fejét nézve, alvás közben, viszonyítási alapként, csak az emberi "jó" és megértés tűnik elfogadható szabályrendszernek. Kár, hogy sehol nem létezik ilyesmi, esetleg csak üres szavakban, de tettekben sehol - a ketrecek szabályrendszere felülír mindent.