képek, betűk

egyszer más időpontban kellene ébrednem, habár, visszagondolva, néha előfordult már, hogy nem ilyenkor ébredtem, de csak véletlenül, vagy kényszerből, unom a napi ritmusomat, hiába próbálom felborítani, visszaáll, "egy sűrű, szilvalekvár szerű...", néha már az is elég ha a székem ülőkéjét magasabbra állítom, esetleg rakok magam alá egy párnát, vagy eljátszom, hogy férfi vagyok, aztán pedig azt, hogy nő - ez egyszerű, bárki képes rá, de nyilván, nem mindenkit szórakoztat egyformán, de engem, nem, érdekel, mondhatni, egy cseppet sem, hogy ott a nagy számok közt, a sok láb és kéz mit tesz, mivel kötik éppen le a figyelmüket, hogy ne öljenek túl sokat, csak eeeeeeeeeeeeeeeee

tegnap Nathan Mabry szobrait néztem, csak itt, képeken, így azért nem az igazi, de más lehetőleg jelenleg nincs, nem volt, nem tudom, egészen jó összekoccintani a térdeimet, kicsit puhák, de belül, ott a csont, cintányér

nem tartottam gunyorosnak, sem fantáziadúsnak, sem háborúsnak, de búsnak - tán egy kicsit.

az ujjak gesztusai, szobrokon, szögletes formákkal, fából, érdekes, a téma megkeresése nem látszott túl nehéznek, túl kellene élnem ezt, illetve már a következőt, a hetet, a napokat, szokás szerint, úgy tenni, mintha nem léteznék, mi ez a panaszkodás, kérdem

Nathan Mabry (link)

A Very Touching Moment (Pitching A Tent), 2006

steel, silver, coral, turquoise

edition of 2 with 1 AP

48 x 30 x 15 inches

"érdekes,","--- mes;lte lelkesen, tudod, az a lihegős lelkesség, nem bír levegőt venni két mondat közt és közben a hangja néha nagyon elvékonyodik, de a levegővétel előtt visszaáll az alaptónusra, hogy később újra megszaladhasson, hasson, hessen, elhessen, nah, igen: akkor ezt mondja: idézőjel: hogy a mennyiség, a lakás-dekorációk, hálószoba képek, nappaliban lógó festmények szintjére hozták a forradalmár hevület-terméket, ez lett, ez van, ma már általában ez a cél, az eredetinek ható külsők mögött, gyakran ott vigyorog a marketing --- ami nem baj, a marketing ugyanis eredeti, trükkös, oly aljas, hogy kéjes gyönyört okozhat --- egy-egy adatbázis szegmentáció, korcsoportok szerint, épp elérheti a művészet fogyasztó réteget, vagy az istenhívőket, de persze így sem könnyebb eladni, mindegy ez mellékes, hagyom, hogy került ez egyébként ide, a művészet szentsége, csorbulhat,,,,,,,,,,,,,,,,ddddddddddddd (mint ipar, egyébként, soha nem akart más szerepet, és nem is kell, ez egy nemes ügy, a hatás elérése a cél, nem az ellenálló, kritikus magatartás --- az ugyanis: inkább gyilkosság) röhögnöm kell, a, galériák, kínálatán, a nunnidon is, egyébként, a legtöbb esetben nem nagyon értem, hogy a Tesco-nak vajon még miért nincs kortárs művészeti galériája, ahol saját-logós képeket tudnának árulni, nem nyomatokra gondolok, nem is az ún. másod, negyedvonalas, látványosan giccs-szerű termékekre, ilyen nyilván létezik már, én egy másikfajta....ndn mannd msmsmsmsm ez sértés, unalmas elképzelés, végül még valami olyasmi sülne ki belőle, hogy ez valamiféle akció, vagy a társadalom kritizálása, pedig egyik sem, csak üzlet lehetne, márha megvenné valaki, megpróbálta összegyűjteni ami nem illett bele a gazdaságosak közé, kilógtak, a kukában végezték, szomorúan, mint egy rossz mesében. a "forradalmár" hevület, a forradalmaktól általában irtózom, mert úgy szoktam érezni, hogy akik forronganak, végülis ugyanolyanok, mint ami ellen forronganak, nincs sok különbség - ez hosszú távon, gyakran így van, de persze sok a kivétel is, nincs szentencia, előreítélet, biztos pont, csak a valóság tisztelete? --- de olykor, megeshet, hogy csak áthelyeződnek az erővonalak, mások fognak onnantól kezdve nagyobb étvággyal enni - fizikait, szellemit, üdvöt, kosztümöt, szexet, dalt, istent és faszt - mint eddig. kérdés. sikoltás. felkacaj. mr. Malevich szomorkásan ül, rámemeli tekintetét, abbahagyja a maszturbálást és mint egy kisfiú, akit rajtakaptak élete első recskázásán - látszik rajta a zavarbanvan-ság minden jele. Még a karszalagot is elfelejtette levenni, amit a pornóújsághoz kapott ajándékba, rajta valamilyen Mandy nevű színésznő arcképe, nevess vele.lkjhlkjhlkjh.

nincs magyarázat, ha van, hazudsz?

Mari Eastman

The Blue Blouse

mixed media on canvas, 20 x 16 inches

nem fogom fel a magam környékét, igazából nem is nagyon keresek másolt-perceket, kódokat, szinteket, minek tetteted magad idiótának, a feminizmus huszonkettedik szintjéről átvasaltad már már magadat a huszonkilencedik és huszonelőttelévő közé, már le tudod csavarni a túl erősen becsavart kecsapos üveg tetejét, nem kell hozzá valami szőrös ujjú hím, ennyi maradt az eredeti forrongó, lázongó, őszinte ifjakból, nézik a tetőket, nézem velük ŐÚŰ VAN-e bennem még élő szövet, van-e rajtam ruha, vagy kosz, bármi ami létezővé tehetne, kérdés, és komolyan gondolja...félelmetes ez a nyomorékság-állapotom, ahelyett, hogy tenném a dolgokat, fejném a szütyős csövet, potyogtatnám a markomba amit kell, nincs ebben semmi különös, halaszthatatlanná lett a halasztható, idő kérdése volt, el ne higgyem

mint Max Maslansky legújabb képein a pénisz-legendák, és az orális szex mitizálása, finom színekkel, nem tudom hogyan kerültem ide, mostanában séta közben megnyugtat a gondolat, hogy nincs semmiről véleményem

Max Maslansky, (link)

Break Time, 2012, acrylic on bed sheet, 50 x 40 inches

azt hiszem, nem tudom, ,m assl sdkjklasé  klasjlkjalé jél aésldk ssk skd éalskj betörlek - kiabálja és pacókázik a szobában, szájában síp, micsoda 

nem integetek
a citromfámról kiderült, hogy valami narancs-citrom keverék
akkor most
lehetek szomorú