képek, betűk

képek, most jöttem meg futásból, középkori történeteket olvastam előtte, találtam a könyvespolcon, egy köny--vet, középkori botrányokról, álmatlanság ellen éppen megfelelt, 10 perc után belealudtam Klodvig perverz játékaiba, ki kit mészárolt le, az egyház kinek nyalta éppen az ánuszát, cserébe a hatalmas birtokokért, jobbágyokért, vagy épp azért, hogy krisztusuk szeretetét átadhassák az épp felkoncolt, karóbahúzott vagy elégetett embereknek, szóval jó volt, végülis ma sincs ez másképpen, a hülyeség mindent egyben tart, elöl-jelölt-konstans, felülbírálhatatlanul ott terpeszkedik a kód legelső sorában és bárhonnét, bármikor kiosztható és felszívható, Alma-Körte-Eper-Eprek-Most érnek a gyümik, minden este ehetek valamit, tegnap eper, néha feketeáfonya....jó. jó. --- szal: tégy magadévá: nulla. kicsit bizonytalan a hangulata_? tod? tuk_? nem eléggé látványos. oké, véletlenül bukkantam Agathe Snow munkáira, nem tudok mit írni róluk, egyik másik tetszett, Mike Kelley munkáit juttatta eszembe, de ez csak halovány utalás, mikor asszociálsz a semmire, hogy tovább tudj lépni a passz kockáról, a passz kettőre? "na, basszad meg gyorsan magadat és kukkoljál máshol, kishaver." - mondja Nagyúr félálomban, legyint erre az egészre és nézi tovább a képeket, teljes csendben, esetleg egy-egy susogás hallik néha, ahogy arréb mozdítja a lábait. a szövet, tudod. nyikorog, ha poliészter, susog, ha len, nyafog ha bőr? ehh. kunc-kunc.

Agathe Snow, (link)
Up Against the Wall, 2012
Fiberglass, foam, vinyl, papier-mâché, wire mesh, pillow Converse, denim, and plywood


Péntek. A legjobb nap. Valahogy elmúlik. És holnap szombat. A szokásos, jó kis reggeli rítusokkal, egy tíz kilométeres futás, azután hideg zuhany, majd jó kis csáj, sok fahéjjal, szója tejjel, humusz, pirítós...utána bevásárlás, pénz költés, majd délutántól olvasás, alvás, olvasás, alvás, olvasás, alvás, olvasás...egészen vasárnap estéig. Nem érdekel senki és semmi. Még hétfőn munka, aztán repülés haza, már hét hónapja nem láttam a szüleimet, szinte mindent rühellek abban az országban, valahogy csak kibírom, veszek majd egy biciklit és elleszek. Zoknifej. Én ám. A nulla. Ahogy szólítgatom magamat, az ágy alól, illetve egy elképzelt ágy alól, ahová az elképzelt szörnyek elől, nem bújtam?
Most eszembe jutott Mike Kelley...szegény, nemrég halt meg. A galériák egyik legrosszabb szokása, hogy a videómunkákból csak kivágott képkockákat raknak fel a weboldalukra...áááá

nananan ennyi, hétvégén jó lenne rajzolni, néhány apró grafikát, "fika grafika fika?" - mondja, undorodva minden ilyen kibaszott szójátéktól.