nagyon megfázhattam, fáj a farokcsontom, újra.
a második paradicsomot is ki kellett kötöznöm, mert túl magasra nőtt és eldőlt, fura volt egy paradicsomot kikötözni, és izgalmas. érted a mögöttes szexuális utalást? hefasz?
elkészült a zöld teám, leiszom vele a szendvicset formázó vitamin kapszulámat, és egy ibuprofeint, hátha segít, talán igaz lesz, hogy a túlzásba vitt maszturbáció elsorvasztja a gerincet, úgy tűnik nálam beindult a sorvadás, és vannak más jelei is annak, hogy valami nincs rendjén velem, a Malleus Maleficarum egy péládnyát magamhoz vettem, még hasznos lehet, elítélnem magamat.
muffinország muffinjainak nagyon hájasak a muffjai, szeretik ha muffinkájukat muffinnal etetik muffinillatú reggeleken és muffinszín alkonyokon.
hogy lehet azt leírni, hogy fáradt vagyok? fáradt vagyok? ó, hát ennek semmi értelme, de ez meg teljesen hidegen hagy.
egy archaikus, indoeurópai fütyi, manapság újra divatos szakállal, két oszlop közt, előre feszített hassal, leszegett fejjel, szaval és közben, ez alatt, én ritmusosan rezgetem a lábaimat, tudod - az az ideges lábrezgetés, fel-le, sokan csinálják, főleg irodai munkások, nézz át a szomszéd asztalhoz, lehet: rezget. én is ezt csináltam, az archaikus eközben abbahagyta a performanszot. majd írnak róla? az artpool majd biztosan beszippantja, kutathatóvá teszi, kategorizálja és szekrénybe zárja, hogy majd néhány bennfentes, bölcsész-diák, vagy művészet-kutató bemehessen nyálcsorgatni.
viccesek a gyűjtögetők, innen integetek, onnan néznek, nem integetnek vissza, de nevetnek.
mi szobaisásnak hívtuk azt a növényt, amit v. zöldikének hív, a lényeg, hogy szereti a vizet, de a túl sok nap halovánnyá teszi a leveleit, és minden héten újabb és újabb magzatok nőnek ki belőle, hosszú nyúlvány-csöveken lögnak le minden irányba, vékonyka hangjukon sípolnak, nyálzanak és szarnak. egy szülőgép ez a növény. önmagát megtermékenyítő, csoda? ó, utánoznám.
eszmbe jutott t., a söralátét-mániás, leülsz, sört iszol, ő meg odaugrik, tesz valami fura mozdulatot, de olyan gyorsan, hogy csak a hangulatára emlékszem, magára a mozdulatra nem, mintha csípőre rakná a kezét és tésasszony módra megdorgálna, de ez csupán képzet, a mozdulata idézi elő, ettől összerezzensz és elkezded magad alávetni az akaratának, ő pedig megemeli a sörödet és alárakja az alátétet, így most már rendes lettél, civilizált, de vajon mi tehette ilyenné? anyukája túl sokat verhette? Freud! Freud! kérlek, kérlek, segíts!
nem tudtam aludni, éjjel kettő óta itt ülök, most fél hat.
és egész nap dolgozni fogok. jó lesz. már előre élvezem. de legalább elrejtőzhetek, az irodák mélyén, a légkondi hűvös-emberbűzös levegőjében, ahogy lehűti a fing és hónaljszagot és keringeti a bezárt ablakok közt, ide-oda.
ki mire gondol? nem tudni.
Heroin In Tahiti - Heroin In Tahiti
egy vékony vágás könyök hajlatból kiindulva, dél felé, nyomában tűzpiros tangótánc, a fej elmozdul balra, az én fejem még, vagy egy delfiné? ez olyan nyomorúságosan vicces, gyávaság és alkalmatlanság, az alkalmas, az alkalmatlan - erőt sejtet, melletted, ellenemben, márha van szembenség - hasonló formában, közben csepegtetek, esik eső, sirály körzés, lesi a galambfiókákat, ha nincs hal, tán jó lesz ez is.
olyan mintha még mindig tavasz lenne, pedig azok ott, lent, lecserélték a ruháikat, előjöttek a szandálok, zoknik,
Taffety Punk: Tulips by Sylvia Plath
érdekes a következmény, főleg ha daganat formájában, a beleid közt nő, megrémülve, tágra nyitott szemekkel, beesett arccal döglődve....ki tudja miért, ezt eltakarja valami, észrevetted, hogy a világunkban nincsenek haldoklók? elzárják őket? úgy fogyaszthatsz, felhőtlenül zabálva, hogy a rákosok csak a mesékben léteznek. bezárva betonfalak mögé.
érdekes. édeskés ízeket kedvelő, kedveskedő, életet adó hazudozás?
RÁRAGOZIK
szép ívű szöveg? az mi?
egy nagy strix, bagú szemeivel, mosolyog a poharamból, és ezt énekli: "Scratch me, bite me, kiss my ass"teljesen szétestél? vagy ez csak egy szófordulat, egy nullához közelítő, szaros papírba csomagolt zsolozsma-szerű akármicsoda, amit öt évesen anyád égetett beléd? "haha." - gondolom egy pillanatig, de mr. Berne Eric, valahonnét előugrik, játékos pofont ad az arcomra, megcsókol, visszacsókolom, de elhúzódik, úgy tűnik nem érdeklem igazán.dadfasdf a df a sd fa sd fddddddddddddddd
az, pedig eljön, nem kell rá gondolnom, vagy gondolhatok rá, teljesen mindegy, mert nem tőlem függ, sem az időpont - bár, ez tán egy kicsit igen, sem a forma. ez is lezárt doboz, a halál nagy titka, hogy az élőknek, igazán komolyan tilos észrevenniük akkor, ha nincs a közvetlen közelben. amúgy csak, mint valami fura pára-szerű anyag, csak ott libeg a háttérben, csak szavak vannak róla, érzések nem nagyon.
Alvin Lucier: Music on a long thin wire (1980)
a háttérben. valami ehhez hasonló, állandó, állandó, állandó. csak oda kell figyelni rá.
No comments:
Post a Comment