képek, betűk

holnapra; esztétika - már nem észlelés, törvénykezésnek és ítélethozatalnak mondanák, de az észlelésben ezek még nincsenek, PERSZE PERSZE PERSZE egy bonyolultabb szervezet, sokkal kifinomultabb gépezet [hányan kellenek ahhoz, hogy átnyúljak a falon? ezen az egyen, vagy bármelyiken?] kell ahhoz, hogy az észlelésből ítélet, az ítéletből megszokás lehessen - csak követném a részleteket, az apró szegletekben lapuló Dolgokat, melyeket "n." hazugságnak hívott, és a "meggyőződés" fogalmával egyesített; Platón és Arisztotelész tévedéseinek [az egyszerű félelem mozgatása] másolása egy egész érvrendszert hozott létre, melyek bármit igazolnak vagy cáfolnak és utat mutatnak az "élés" és az ítélet felé, vajon mit kellene ide behelyettesítenem? egy érv-okozat páros talán segíthetne láttatni az egyszerűségét azoknak a sablonoknak, melyeknek utánzásával a majmok eljutottak, nyilvánvaló, hogy, sikoltani, kellene, akkor, amikor a [szorítom szám, hogy felejteni tudjak - 3 mp.]
valóság egy apró részlete látható, nem érzékszervileg, nem érzékileg, hanem függetlenül, melyet a tudat
szaggatás,
üresség, a muziké kacajt vált ki, a növények, a bogarak




Inna Babaeva:
good times are killing me
2010


üldöztetés
üdvözülés

kisütött a nap, ez annyira fontosnak tűnt, hogy muszáj volt leírnom - Élmény, Chorltonig ellátni, kellene találnom valamit, ami értelmet ad, legalább napi 15 percig én lehessek, mondjuk este 7 és 7 15 között, álom; a táncosok rázzák a bokrokat, a vonat nyöszörög indulás előtt, elektromosság. ekecsi fagyira gondolás, nyáron a 32 fok melegben, a diófa alatt, amikor egyetlen ember sincs 50 méternél közelebb, vajon még hány nyár maradt? épp hívtak, holnap lesz munkám talán 4 napig, jó ez a kötetlenség, mozgó munkás, modern rabszolga, képzőművész a raktárban, dobozokat rakocsgat és álmodozik
"amíg fel nem köti magát?" - kérdezte aggódva luk.; "nem ilyen egyszerű" - válaszolta jé. köhécselve. "először bátorságot kell gyűjtenie." - folytatta. "tudod az önmegsemmisítés csak a gyávák szerint gyávaság." - hadarta kicsit úgy, mintha ideges lenne.




Kristen Morgin:
Monopoly
2007
Paint and ink on unfired clay
38 1/2 x 37 x 1 1/2 inches
97.8 x 94 x 3.8 cm

holnap hajnalban két buszmegálló, hazel grove felé újra, a budapesti hajléktalanok budapesten maradtak, itt nincs ilyen látványos rothadás, csak a csokis papírok és a csipszes zacskók integetnek; szomorúak.

K.M. Monopoly című munkájáról, "talán az etológiát nevezik pszichológiának" susogja be a doboz mögé, a por
nem történik semmi





Bjarne Melgaard:
Untitled (Daddy...Daddy...)
2007



nyilvánvaló, hogy tisztában vagy ezzel.
természetesen, tudjuk, hogy tájékozott vagy a témában.
ebből kifolyólag.
s így mereng a derengő.
reszket a bokréta.




Jennifer Bornstein
Study for 16mm Film (Margaret Mead in Hat)
2005
copperplate etching
image size: 6 x 4”, paper size: 12 x 10”


"az ún. kísérleti film", "kategória", "beül, úszógumi, 20 kiló feleslegben", "megevett egy állatot", "az csak kalória", "minden energia", "valakinek a macskája, ami átmászott a falakon"
próbálnám összefoglalni, csendesség, tiszta vonalak és enyhe karikír, ami majdnem manikűr, ma olvastam néhány sort, még megy
mint a vizelés.

Steven Pippin kör alakú, röntgenképhez hasonló, leső-lyukait nézegettem. Szándékosan nem másoltam be képeket. Szándékosan úgy tettem, mintha nem volna kedvem hozzá. Fáj a bőröm.
7,5 kilogramm krumpli 1,95 font. örömeste. a hipermarketek polcain nyulak alszanak, mise után vannak, a pult mögött a kopasz úr ministráns, hálós kalapja korpa-ellenes és hajszál fogó, reménykedek egy mosolyban
a nyuszik megeszik a krumplimat, végül csak a nudli alakú csírák maradnak, majdnem jóllaktunk
majdnem életben maradok.




Alois Mosbacher:
Walker,
2003,
Öl auf Leinwand,
120 x 100 cm



mintha tengeralattjáróból nézném a hullámokat, süllyedés;
Stefan Kübler munkái - nincs vélemény sípoló, súgó hangok, egy fürdőszoba pontos perspektíva, szándékos elmosottság, azt szeretné, mintha úgy nézne ki. Nem azt amilyen volt, hanem mesterkél és keresi a legjobb behatolási pontokat, ahol
mintha hazudnának, folyamatosan hazudnának,
nincs vélemény, nem lehet

"pedig kellene" mondja




Amy Adler:
Chelsea Hotel
oil pastel on gessoed canvas
2008


elmerülés, pontos őrület
még mennyi időm maradt?
"bazd meg" körülbelül ennyit gondolt, vagy inkább ezen a korcs nyelven így a legkifizetődőbb kifejezni azt az érzést ezt, amikor a közelebb és a távolabb mellékes - nem nagyon figyelnek
Alex Gingrownál a szöveg a gyermeteg lázadás [mi a fasznak költészet? morogja, miközben hazafelé baktatunk, szétfújta a szemeket a szél mindenfelé pocsolya pedig már két napja nem esett, az őr arcára gondolok, a Vajdahunyad-vára előtt elmesélte hogyan jöttek a szülei, nem találtam az utat hazafelé, most nincs hová menni - végre semmi] és a durcás elutasítás mögött rejtőzködő képzelgő úgy integet, mint valami régi ismerős, egy ablakból, felírt valamit egy papírra, azok az ujjak írták fel, melyeket jól ismertem, illat is párosult hozzájuk, és emlék-mozdulatok, talán a körmök formája, talán maga az ujj formája és a tenyér alakja is
nem kéne ennyit élnem




Alex Gingrow:
No, no. I'm glad you told me. She represents ME in those situations and I need to know if she's acting like a whore.,
2010,
graphite and acrylic on paper, 22" x 30"

csak történik, "valós időben" olvasom, milliárd száj és ujj tépi k
csobog valami
piszkozat
sok szar